Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)
350 mult hadaival Erdélybe, hogy megpróbáljon a rendet teremteni az egyre zavarosabb viszonyok között, János Zsigmond közeli uralmát katonailag előkészítse, kiverje Erdélyből a királyi tisztségviselőket. Egyúttal - hűtlenség vétkének terhe alatt - országgyűlésre hívta össze az erdélyi rendeket. 61. Ferdinánd hatalmát ebben az időben az általa még 1553-ban, az egri diadal után kinevezett Dobó István erdélyi vajda és Bornemissza Pál püspök személye képviselte, akik mindketten hűségesen kitartottak királyuk pártján, és a Balassa Menyhárt általi erőteljes nyomással szembeszállva, nem tértek át a királyné és fia oldalára. 7 Dobó mellé egyenlő hatalommal felruházva vajdatársat is kinevezett Ferdinánd, az erdélyi szentiváni Kendy Ferenc személyében. A két vajda viszonya azonban már igen hamar, 1554-ben megromlott, részint anyagi természetű okok, részint hatásköri villongások miatt. 8 Kendy, aki fokozatosan húzott a János-pártiak felé, de egyúttal tartott Ferdinándtól, 1556 januárjában már a királyné és gyermeke híve volt. Ekkoriban kelt hosszú magyarázkodó levele, amelyben megindokolta királya számára az erdélyi országlakosok és ezzel együtt saját döntését. 9 Kérte a királyt, hogy az elpártolást ne tekintse hűtlenségnek, hanem csupán annak, hogy más módját nem látja elveszett hazája további szerencsétlenségtől való megóvásának. 1 0 A Szapolyai-pártiak, valamint a Habsburg-uralmat képviselő Dobó, Bornemissza és híveik között 1556 tavaszi hónapjaiban folytak a leghevesebb küzdelmek. A rendek már meghozták a hatalomváltást előkészítő országos döntéseiket az 1555. december legvégén, még a királyi utasításra összehívott székelyvásárhelyi (marosvásárhelyi) országgyűlésen. Ezen a gyűlésen a vajdák nem voltak jelen, képviseletükben Dob Domokos alvajda vett részt a tárgyalásokon. Bornemissza ugyan eljött, de miután nem tudta megakadályozni a rendek elhatározását, reményvesztetten távozott. Az erdélyi urak pedig megállapodtak, hogy mivel megkapták a szultán parancslevelét arra vonatkozólag, hogy az egész országot helyezzék vissza János király fiának uralma alá, ellenkező esetben szigorú megtorlás vár rájuk, ezért most azonnal követséget küldenek Ferdinándhoz, és amíg válasz nem érkezik, ebben az ügyben a döntést elnapolják 1 1 Ez a döntés nem hangzik eléggé egyértelműen, talán emiatt is alakult úgy, hogy a Habsburg-hívek 1556 tavaszi hónapjaiban láttak még némi esélyt az elpártolás megakadályozására. Gyakorlatilag azonban az országgyűlésen jelenlévők már ekkor elha5 Suraklini Petrovics Péter (1485k.-1557) Pozsega megyei nemesi család sarja, Szapolyai (I.) János közeli rokona, bizonyos források szerint féltestvére is lehetett. János királynak kitartó híve, majd özvegyének és fiának gyámja, tanácsosa. 6 Erről tudósít Balassa Menyhárt levele: EOE I. 564. p. 7 Ruszkai Dobó Istvánt és szentiváni Kendy Ferencet I. Ferdinánd 1553. májusában nevezte ki erdélyi vajdákká. Dobó erdélyi vajdaságára lásd Csípés, 1972. 99-116., 175-179. p.; HóvÁRi, 1987. 24-27. p.; oborni, 2002. 43. skk.; a vajdák királyi instrukciója (1553. május 18.) kiadva: Uo. 164-171. p. 8 Istvánffy, 2003. 254. skk. 9 EOE I. 553-561. p. 10 „neque hanc meam sentenciunculam contra dignitatem Sacratissime Maiestatis Vestre prolata esse, sed huius mee deplorate patrie futirae calamitatis evitatione imputare atque interpretare..." EOE I. 560. p. 11 Az 1555. december 23-i székely vásárhelyi országgyűlés határozatai. EOE I. 550-551. p.
