Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)

OBORNI TERÉZ BORNEMISSZA PÁL ÉS DOBÓ ISTVÁN TÁVOZÁSA ERDÉLYBŐL (1556) Sokszáz év távlatából visszatekintve egy-egy történelmi kor eseményeire jelenségeire, sokszor foglyul ejt a „dolgok emlékezete".

1 Miért és hogyan történhetett úgy, ahogy és nem másként, magyarázzuk-értelmezzük, de korántsem biztos, hogy megértjük egy adott korban élő emberek gondolkodását, döntéseik hátterét. A források közül ezért számomra mindig azok a legérdekesebbek, amelyekben maguk a kor szereplői fogalmazzák meg a történések okait, adnak ésszerű vagy éppen nagyon is ésszerűtlen magyarázatot cselekedeikre. Az alábbiakban Erdély történetének egyik sorsfordító időszakából, az 1556. esztendőben bekövetkezett hatalomváltás idejéből hozok példát az elmondottakra. Ebben az évben kerül ki I. Ferdinánd uralma alól Erdély, és a rendek Szulejmán szultán kifejezett parancsára visszahívják Szapolyai (I.) János özvegyét, Izabella királynét és fiát János Zsigmond választott magyar királyt lengyelországi száműzetéséből. Az év őszén a királyné át is veszi a hatalmat, és új kormányzati berendezkedés, egy új állami entitás kezd el formálódni ezen a tájon. A rendek döntését, miszerint elszakadnak a magyar király hűségétől, és visszahívják János király gyermekét, kényszerhelyzet indokolta, ahogyan számos alkalommal kifejtették az 1555-1556. esztendő folyamán kelt országgyűlési végzéseikben. Az erdélyi rendek érvelésére szinte válaszolva, az ellenoldalról a királyhü párt egyik vezéralakja, Bornemissza Pál gyulafehérvári püspök fejti ki véleményét alább közlendő levelében, amely a legfeszültebb hetekben kelt, és rendkívül érzékletesen, átütő erejű szavakkal világítja meg a zaklatott erdélyi helyzetet. Izabella királyné 1556 tavaszán már hazafelé készült Lengyelországból, amikor Lembergben

2 megkapta a rendek tájékoztatását az erdélyi helyzetről.

3 Miután elhagyta Varsót, február 29-én érkezett a városba, teljes udvartartásával, hogy minél közelebb lehessen az erdélyi határhoz, ha indulni kell.

4 Eközben Petrovics Péter,

5 a királyné legfőbb híve és főtanácsosa a szultán utasítására és a rendek hívására már február elején benyo1 Készült az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj által támogatott munkaterv keretében. 2 Magyarul: Ilyvó, lengyelül: Lwów, latinul: Leopolis, ma: Lviv, Ukrajna. 3 EOE I. 565-566. p. 4 VERESS, 1899. 116. p.