Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)

Kujbus Éva: Lakos- és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848) 321 sához akként kategorizálták a lakosokat, hogy mióta laktak a városban. A privilégiumlevélért való folyamodás (1833) előtt ide érkezettek lettek a honosított helybeliek, a később érkezettek a vidékiek. A városvezetés a polgárjogot elsősorban a helyben születettek monopóliumának tekintette, de azért meghagyták a lehetőséget a bevándorlóknak is:

2

9 a vidékiek 10 évi helyben lakás után kérhették a honosítást akkor, ha rendesen fizették a közterheket, nem merült fel viselkedésük ellen kifogás és tehetségükhöz mérten támogatták a város jótékony közintézeteit. Az örökváltságból részt vállalók közül az lehetett polgár, akinek a külső tanácshoz benyújtott kérelmét a belső tanács is támogatta. A polgár- és lakosjog „béprotocolláItatásáért" a kialakult szokás szerint a helybeliek egy, a vidékiek öt rénes forintot fizettek váltócédulában a senatus pénztárába.

3

0 A taksát fizethette a kérelmező egy összegben, de az 1820-as évek végétől az elöljáróság többször is foglalkozni kényszerült azzal a problémával, hogy a polgárnak felvettek, lakónak bevettek részletekben fizetik a taksát, illetve, hogy adósok maradnak vele. Mindezek elkerülése érdekében határozat született arról, hogy a pénzt előre kell lefizetni, és csak ezután lehet benyújtani a folyamodást.

3

1 A taksafizetés alól kevesen kaptak mentességet. A közösség nagyra becsült papjai, tanítói mellett azonban pl. a főjegyzői hivatalt viselt szépapjának érdemeire való tekintettel részesült 1833-ban ebben a kiváltságban Tajnel Sámuel rézmüveslegény. 1840. december 21-én pedig arról született határozat, hogy „hátralévő napjait ezen városban tölteni kívánó nagytiszteletű Magda Pál professzor ezen város lakosai közé minden díjfizetés nélkül bévétetik". Mint csak lakosjoggal bíró nem kaphatott volna fát sem az erdőből, de méltányosságból azt is adtak neki.

3

2 Ha a kérelmező megfelelt a formai követelményeknek és elfogadta a város rendszabásait, akkor a polgármesternek letehette az esküt és átvehette a város pecsétjével hitelesített polgárlevelet. írásbeli kérelem nélkül, automatikusan váltak polgárrá 1838 után a tisztségviselők és a belső, illetve a külső tanács tagjai, de nekik is meg kellett fizetni a jegyzőkönyvezésért járó egy forintot. A tizenhétezres város lakói közül kb. másfélezren bírtak házzal, félszázán házrésszel. 1838-1848 között azonban az új jogállás megszerzésére közülük nem sokan törekedtek, hiszen még négyszáz név sem szerepel az ún. Polgárok lajstromában! Nagy részük így a városi társadalom többségét kitevő azon lakosok csoportját alkotta, akiket bár vehettek házat - a gazdasági felemelkedést segítő közjövedelmektől, árendáktól, marhatartástól eltiltottak. Egyre többen lettek a zsellérek és szolgák is, akik - előfordult, hogy öröklés révén házrészhez jutottak - de többnyire más házába laktak. Itt tartózkodásukhoz a bíráktól írásbeli engedélyt kellett kérniük és zsellérpénzt fizetniük. 29 BÁCSKAI, 2003. 30 V. A. 12/a. 2/82. No. 5. 1822. január 25. 31 Akit nem találtak méltónak a bevételre, annak a taksa összegét az elutasító válasszal együtt visszaadták. 32 V. A. 1 l/a. 14/14. No. 707/2. 1840. december 21.