Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)

320 zódjon, kiket illetnek az örökváltság nyomán a közösségnek átadott kedvezmények. Az 1826-os szabályrendelet-tervezet ekként foglalta össze a változást: „Ezen város közönsége áll először polgárokból, másodszor lakosokból és harmadszor zsellérekből. A polgároknak másokat kirekesztő nevezetesebb személyes jussaik ezek, úgymint: 1. Mindennémű város határán lévő fekvő javakat szabadon vehetnek, bírhatnak és eladhatnak. 2. A városhatárbeli szőlőkből és gyümölcsöskertekből polgárok által termesztett italoknak a közönség számára és szükségéhez képest idegenek előtt való megvételére a város köteles. 3. A határbeli erdő és pascuum, úgy a határon kívül lévő puszták haszonvételeiben részt vesznek. 4. Fő- és vicebírót a candidált személyek közül tetszésük szerint választanak, s igen fontos esetekben plenipotentiáriust vallanak. 5. Annak megszabott rendi szerint mindennémű hivatalokra és szolgálatokra egyedül ők választathatnak. 6. Ezentúl a váltság lefizetése után senkinek semminemű censussal nem tartoznak. 7. A városban sem heti- sem országos vásárok alkalmatosságával helypénzt nem adnak."

2

3 A polgár- és a lakosjog holtig tartott.

2

4 A nyíregyházi polgárok a váltság lefizetése után senkinek „semminémű censussal" nem tartoztak, javaikkal szabadon rendelkezhettek. Csak ők részesülhettek a közjavakból, sőt faizási, boltnyitási és kereskedési joguk is nekik volt.

2

5 Az egyéni gazdasági nehézségeik áthidalására az árvapénztár kisebb-nagyobb kölcsönt is nyújtott közülük azoknak, akik megbízhatónak bizonyultak: azaz fizették a városi, állami, egyházi adókat, az örökváltságot és megfelelő ingatlanfedezettel rendelkeztek. A rendszabás szerint polgár csak az lehetett, akinek háza volt.

2

6 Megszűnt azonban a joga annak, aki elvesztette városi házát vagy máshová költözött, és annak is, aki magaviselete miatt „fekvő javaiból kibecsültetik. "

2

1 A polgárok érdekeinek védelmét szolgálta az is, hogy a rendszabás szerint a lakosokat és vidékieket a házon kívül minden más ingatlan vételétől és használásától eltiltottak, sőt ha örökösödés vagy executio révén jutottak „fekvő polgári javak"-hoz, akkor azt tőlük a legközelebbi rokon, szomszéd, a város közönsége vagy bármelyik polgár becsüáron megvehette. 1837-ben Nyíregyháza újabb kiváltságokkal gyarapodott.

2

8 A kedvezményekkel azonban nem élhetett automatikusan minden nyíregyházi. A jogosultság megállapítá23 V. A. 1 l/h. Nyíregyháza Mezőváros Választott Hites Közönségének iratai, 1751-1848 (1849). Szabályrendeletek, 1806-1840.39/39. 1826:3. 24 V. A. 1 l/a. 13/13. No. 117/3. 1839. február 25. 25 V. A. 1 l/a. 5/5. No. 491. 1833. december 2. 26 Nemcsak a házvételre, hanem a városban lakásra és a „gyermekeiknek is jobb nevelésére" ösztönözte az elöljáróság a polgárokat. Aki felesége házában lakott, annak nem kellett házat vennie. V. A. 1 l/a. 13/13. No. 51/7. 1839. február 4. 27 V. A. 1 l/h. 39/39. 1826:3. 28 Az igazgatást érintő kiváltságok mellett a város polgárai és hitveseik mentesültek a testi fenyítés alól.