Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kövér György: Az Ónody fivérek (nem regény)
306 Ónody Géza politikai szerepe külön értekezést kívánna, de most nem erre vállalkoztunk. Ehelyett Ónodynak egy olyan oldalát szeretném felvillantani, amely nem került eddig a figyelem homlokterébe. Már Szinnyei tudósított arról, hogy a legkisebb Ónody-fiúnak irodalmi „munkássága" volt. Talán egyetlen versszak is elegendő az első zsengéből, hogy Ónody Geiza (ekkor így írta a nevét!) kamaszos világfájdalmát érzékelhessük: 8 5 „ Eltemnek boldogabb Napjai elmúltak, S ha feltűnnek néha Keblemben a múltak, Úgy zokog a szívem Mint csalogány-ének... -Ábrándaz én dajkám, Abrándimnak élek. -" Lehet, hogy valójában egy, a politikába „betévedt", ábrándos lelkű poétával van dolgunk? Mindenesetre a Somogy című hetilapban is jelentek meg versezményei, majd az újság 1871 végén arról számolt be, hogy „ Ónody Géza, lapunk ismert munkatársa egy drámán dolgozik, - anyagát Műhlbach Luiza »Maligieri Bianka« című beszélyéből meríti. " 8 6 A darab elkészültéről nincs tudomásunk, Ónody egyébként is hamarosan elkerült Somogyból, ám az eszlári per későbbi játékmesterének a dramaturgia iránti korai érdeklődése talán mégis említésre méltó. Az irodalom iránti vágyakozás később sem apadhatott ki belőle: erről tanúskodik 1896-os választási bukása után egy évvel akár saját politikai temetéseként is felfogható - „költeménye" a kérészéletű Új Fővárosi Lapokban. 8 7 Mutatványként csak a végét idézzük: „S midőn a végső perez elközelgett Nyugodtan várta a halált, Ah! bár örök nagy útra kelt ajkán A végküzdés mosolyra vált. Örömmel emlékezik vissza Hogy ő mindig erénnyel élt, Bár e bűnök mérges undok ajka Megátkozá erényeért. 85 ÓNODY GEIZA: Nem érdekel. Abaujmegyei Közlöny, 2. 1867. jan. 31.5. sz. 2. p. A meglehetősen szentimentális szplín oka, hogy elhagyta a „galambja". Szinnyei az Abauj-Kassai Közlönyre hivatkozik az első költemény lelőhelyeként, amelyet azonban csak 1873-tól nevezték így. SZINNYEI, 1903. 1309. p. 86 Somogy, 7. 1872. dec. 26. 52. sz. Melléklet, 1. p. Mühlbach Lujza (1814-1873) a felfokozott termékenységi! német írónő „beszélyének" nyomára eddig még nem bukkantam. Feltételezésem szerint meg kellett, hogy jelenjen magyarul, ugyanis - mint a drezdai antiszemita kongresszuson való szereplésejelezte - Ónody Géza nem tudott rendesen németül. 87 ÓNODY GÉZA: AZ igazi pálya. Új Fővárosi Lapok, I. 1897. jún. 23. 3. sz. 3. p.
