Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bariska István: Az 1463. évi soproni békeszerződés és annak háttere

28 dóhoz. 1459-1462 között Mantuában, Olmützben, Prágában, Nürnbergben és Bécsben hol alkalmi konferenciákon, hol meg birodalmi gyűléseken kísérelték meg áttörést. Végül is csak Vitéz János és a Vatikán újonnan megbízott pápai követe, Hieronymus Landus gráci találkozója hozott eredményt 1462 márciusában.

6 Nem véletlen, hogy Hieronymus Landus, Kréta érseke (1458-1493) név szerint is szerepel a szerződéspéldányokon. Landus érsek neve csak III. Frigyes szerződéspéldányában fordul elő. Eszerint az egyezmény „ ...a tiszteletreméltó Hieronymus, Kréta érseke, most az apostoli szék küldött legátusa jelenlétében... " született meg.

7 De ezt igazolja Mátyás első, ratifikációs és II. Pius megerősítő oklevele is.

8 Ott volt a tárgyalásokon Dominicus de Lucca, „ ...az apostoli szék oldalköveti hatalommal felruházott kiküldött legátusa", Torcello püspöke (1458-1464), továbbá Rudolf von Rüdesheim, freisingeni prépost, wormsi dékán (1468-1482).

9 Ők jártak el II. Pius pápa és III. Frigyes császár nevében is. Feljebb már volt arról szó, hogy a magyar szerződő fél nem Mátyás király, hanem a magyar országgyűlés által kijelölt deputáció volt. Köztük Váradi István kalocsa-bácsi érsek (1457-1471), Vitéz János váradi püspök (1445-1471), Újlaki Miklós ekkortájt erdélyi vajda, macsói és szlavón bán (1459-1466), Pálóci László udvarbíró (1446-1470), valamint Szapolyai Imre főkincstartó, Felső-Magyarország királyi kapitánya (1459-1464).

1

0 Volt még egy másik névsor is, amelyben ott szerepelt többek között Szécsi Dénes esztergomi érsek, Héderváry László egri, Czezmicei János pécsi, Szapolyai Miklós erdélyi, Vetési Albert veszprémi és Hangácsi Albert csanádi püspök, továbbá Gúti Ország Mihály nádor, Pongrác János erdélyi vajda, Rozgonyi János királyi kincstartó, végül Gara Jób, Perényi István, Maróti Lajos és Csáki Imre. Ok azok, akik 1464. április 3-án Székesfehérváron a magyar bárók és előkelők nevében adták ki a soproni békét ratifikáló oklevelüket. Voltaképpen azt, amelyben elismerték, hogy a békeszerződés kijelölt deputációja az ő jóváhagyásukkal és határozatuk értelmében, továbbá megfelelő felhatalmazással tárgyalt III. Frigyessel." A korszak ismerői nagyon jól tudják, hogy hatalmi-politikai szempontból egyik névsor sem volt egységes. Ugyanakkor az is igaz, hogy „ az említett Magyar Királyság Szent Koronája visszaszerzéséért", azaz „ .. .pro recuperacione Sacrae Coronae dicti 6 SZALAY, 1853. 199-200. p. 7 NEHRING, 1975. 202. p. 8 Uo. 211. p., 214. p. 9 GYMSML Soproni Levéltára. Dl. 1910. 1464. „Tractatus Pii Pontificis". Pius pontifex tárgyalásai a soproni példányokon 1464-es évszámot viseli, mert az 1463-1464. évi oklevelek fordítása 1464-ben készült el. III. Frigyes-féle szerződésváltozat. Bécsújhely, 1463. júl. 19.: „...auf ermanung vnnsers Heiligistn H[e]rrn des Bapst Piie zu gegenwurtigkait Vnd durch mittel des Erwirdign Dominico Bischof zu Torcellnn des Babstlichenn stuels gesanndtn Legatn mit gewalt aines Legatn der seittn Vnd Ruedolfn von Ruedeshaim Porbst zu Freysing vnd Dechannt zu Wurmitz". 3. fol. 10 NEHRING, 1975. 202. p. U NEHRING, 1975. 6. p. Die Ratifikationsurkunde der ungarischen Magnaten. Székesfehérvár, 1464. ápr. 3. „Quod...in Christo patres domini ,..missi de nostro consensu et deliberatione ac sufficient mandato ad serenissimum principem dominum Fridericum Romanorum Imperatorum ac Hungáriáé...Regem". 215-216. p.