Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kozma György: Ki Támadta Táncsicsot 1845-ben?

KOZMA GYÖRGY KI TÁMADTA TÁNCSICSOT 1845-BEN? „Felelete egy szabad Polgárnak a sajtó-szabadságáról írt munkájára egy Rabnak" című kiadvány szerzőségének kérdéséről. Egy Rab. Ezt az álnevet választotta annak a munkának a szerzője, amelyet 1844-ben nyomtattak az alábbi címlappal: Sajtószabadságról nézetei. Egy Rabnak. 1844. Párisban, Amyotnál. A bevezetést, 11 fejezetet és végszót tartalmazó, 83 oldal terjedelmű mű írója lándzsát tör a szólásszabadság, a sajtó szabad használata és a cenzúra eltörlése ellen. A valóban külföldön - azonban a közreadott adatokkal ellentétben: nem Párizsban, hanem Lipcsében, Karl Franz Koehler nyomdájában

1 - megjelent könyv példányait sikerrel csempészték Magyarországra, s itt - kiváltképp, hogy a Pozsonyban éppen folyó rendi országgyűlésen egy ismeretlen személy a követeknek ellenszolgáltatás nélkül osztogatta — sokaknak kezébe került, és a hatóságok figyelmét is nyomban felkeltette. A példányok 1844 őszén érkeztek be az országba, a Helytartótanács szeptember 3-án 200 példány létezéséről szerzett tudomást, s ennek elkobzását nyomban el is rendelte. Egy jelentésben az áll, hogy október 22-ére már 290 darab kötetet foglaltak le a pesti könyvkereskedőknél.

2 A nyomozók által fellelni nem sikerült példányok sorsáról a szerző, Táncsics Mihály

3 részletesen beszámol-mintegy harminc évvel később megjelent önéletírásában. „A Sajtószabadságrid szóló munkám a könyvárusoknál rejtve maradt példányokat

4 nagy veszedelem nélkül nem lehetett árulni, csak igen megbízott emberünknek adhattunk egy-egy példányt. " Majd: „Én fölmentem Pozsonyba s a Sajtószabadságbul annyi példányt vittem magammal, a hányan a követek voltak; és egy ismeretlen kéz által (természetesen jó fizetés mellett) a követek tábláján akképp osztatám ki, hogy mindenik követnek egy példány okvetlenül kezébe jusson. Ez akkor Pozsonyban (1844) nagy zajt ütött, de eredménye nem lön; az ülésen még csak szóba sem hozta senki. Nem találtatott egyetlen egy ember, ki erre nézve merész kezdeménnyel lépett volna fel. Mit egyébiránt nem is lehetett csodálni, mert az akkori táblabíró követek még nem érezték a sajtószabadság szükségét, üdvös voltát. "

5„barátságos" „Az iránt nem is történt kutatás, ki osztathatta ki a példányokat? ugyanis én akképp jártam el a dologban, hogy 1 HERMANN

, 1969. 214-231. p.; HERMANN

, 1970. 299. p. 2 KOVÁCS, 1970. 279. p. 3 Ekkor még: Stancsics Mihály. 4 Helyesen:példányait. 5 TÁNCSICS, 1873. 157-158. p. A teljes memoár 1873-1885 között jelent meg négy kötetben, s mind a mai napig csak csonkított változatokban adták ki újra (Gaál Gábor 1943-ban Kolozsvárt, Czibor János 1949-ben a Révai Könyvkiadónál és ugyanazt 1978-ban a Magvető Könyvkiadó, valamint Csetri Elek 1971-ben Kolozsvárt)!