Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kenyeres István: A kiátkozott egri udvarbíró: Csimori Kövér Ferenc
236 rályt illető harmadrészéről, csakúgy mint elődje, vezessen számadást. Fontos hatáskört adott át a kamara azzal, hogy az egri udvarbírónak engedte át a tizedszedők kinevezésének jogát, ezt korábban a Szepesi Kamara gyakorolta. Fizetését az alábbiak szerint határozták meg: személyére 1500 magyar Ft, aludvarbíró, számvevő és írnok tartására 300 magyar Ft-ot, 20 lovasára fejenként 20 Ft-t, 20 kvartálé búzát, 20 kvartálé zabot és 1 hordó bort kapott. A közvetlenül neki beosztott tíz gyalogos a várbeli 200 gyalogos, a 20 lovas pedig a várbeli 500 lovas közé tartozott. Szabad asztaltartás mellett 200 kvartálé zabot kapott a kocsi húzó lovakra, amelyekre ill. a hátaslovakra pedig a szénát ingyenesen biztosíthatta. Az uradalom ügyeiben tett utazásaira naponként 1 magyar Ft-ot számolhatott el. 3 8 Kövér tehát tekintélyes fizetéssel bírt, igaz tudjuk, hogy a neki a tárgyalások során felajánlott fizetési feltételeket kevesellte, és annak ellenére, hogy kinevezésére már augusztus végén sor került, végül csak október elején foglalta el hivatalát. 3 9 Kövér valószínűleg gyorsan megbánhatta döntését, hogy elfogadta az elvben igazán jól jövedelmező tisztséget. Udvarbírósága idején egyértelművé vált, hogy a korábban biztos jövedelmekkel rendelkező egri vár egy-egy rossz évű termés idején ingatag helyzetbe kerülhet. Súlyos problémákat okozott, hogy az offíciolátusokba szervezett döntően hódoltsági uradalom-részek tiszttartói, azaz az officiálisok, akik a végvári katonák közül kerültek ki, lényegében a maguk hasznára foglalták le a jövedelmeket. 40 Jól szemlélteti a helyzetet Kövér Ferenc udvarbíró 1577 decemberében kelt levele: Amikor elvállalta a hivatalt, megígérték neki, hogy az „ispánságok" (így nevezték magyarul az egri udvarbírók az officiolátusokat) alá nem tartozó falvak közvetlenül a várhoz fognak tartozni, illetve nem osztanak ki új ispánságokat, de a kapitány folyton kiosztogatja ezeket, legutóbb a Nagykunság felét adta ki egy új szolgálójának (katonájának), ami ellen ő tiltakozott a kamaránál. A tisztek az ispánságokból minden jövedelmet lefoglalnak, pedig erre nincs joguk, ezekből a falvakból a várnak nincs bevétele, a lovagtisztek kocsmáitatnak és beszedik a bírságokat, ha valamelyik falu fel akarja küldeni a bor vagy a búza árát, akkor azt ők lefoglalják. Ha nem volna a három Eger-völgyi falu, a várnak tűzifája sem volna. ,^4dta volna Isten, hogy ez tisztre soha nem jöhettem volna, az mi hevesem vala azt is elköltöttem és az én hű szolgálatomért nagy kárban, haragban, gyűlöltségben ejtem magamat..." - panaszkodott Kövér. Ha tudta volna, hogy mindenki szabadon hozzányúlhat őfelsége jövedelméhez, nem vállalta volna el az udvarbíróságot. A kapitányt tájékoztatta erről, de az semmit sem tesz ez ellen. Sőt, haragszik rá, ha nem teljesíti valamely kérését, most pl. bort akart, de olyan kevés van, hogy nem tudott adni, mire a kapitány azt mondta, hogy tudja, hol vannak a 38 Kövér Ferenc egri udvarbíró ideiglenes utasítása, Szokolya, 1577. szeptember 9. MOL Magyar Kamara Archívuma. Városi és kamarai iratok (= E 554) Fol. Lat. 953. fol. 99-100. Kiadva: KENYERES, 2002. I. köt. 190-193. p. 39 Kinevezésére lásd SUGÁR, 1983. 104. p. SZABÓ J. GY., 1990. 62. p. Szabó szerint október 15-től tartózkodott Kövér Egerben, de fennmaradt tőle egy október 9-i dátumú egri keltezésű levél. MOL E 254 okt. no. 18. 40 KENYERES, 2006. 68-72. p.
