Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Gyarmati György: A szocialista rendszer Állambiztonsági iratainak történeti forrásértéke

202 A Történeti Levéltárban őrzött iratok „viktimológiai" megoszlása Szolgálatok működése 12% Megfigyeltek, áldozatok 81% Hálózatok, ügynökök 7% Eszerint az iratok döntő hányada, 81%-a, az egykor valamilyen formában joghátrányt szenvedettekről, a megfigyeltekről, a meghurcoltakról, azaz a letűnt rendszer áldozatairól szól. Idesoroltuk a különböző vizsgálati dossziékat, a figyelő és ún. „környezettanulmány" anyagokat, de funkcionálisan ide tartoznak az ügynökök munkadossziéban (M-dosszié) olvasható jelentései is. Azok ugyanis túlnyomó részben a megfigyeltekről szóló információkat tartalmaznak, s csak elenyésző hányaduk vonatkozik magára az ügynökre (pl. a tartótiszt értékelése, további instrukciók az ügynök munkájához.) Ebből ered, hogy saját jelentéseit nem adjuk ki az egykori ügynököknek, amikor hozzánk fordulnak. Nem tesszük számukra lehetővé a memóriafrissítést azt illetően, hogy kiről, mit is jelentettek egykoron. De méltánytalan lenne ez az egykori megfigyeltekkel szemben is, mert az ügynökjelentések róluk szóló passzusai — a törvényi szabályozáson túlmenően józan belátással is - alapvetően őket illetik meg. Ugyanezen okból aggályos az a visszatérően felgerjedő buzgalom, mely az előző rendszer Levéltárunkban őrzött „minden iratának és minden adatának a nyilvánosságra hozatalát" célozza. Nem elég, hogy valaki egykoron kiszolgáltatott volt és esetenként vitatható hitelességű információkat is rögzítettek róla, most - ezen iratok transzparenssé tételével - állítsuk őket utólag is pellengérre? Az egykoron - sorsát is befolyásolóan - joghátrányt szenvedett bűnhődjön még egyszer azért, mert az előző rendszerben is megfigyelték - netán a jelentések alapján meg is hurcolták, vagy diszkriminatív intézkedésekkel sújtották? Az információs kárpótlás így válhatna vidáman és vitézül visszamenőleges „információs károkozássá". Különösen azokkal szemben s egyre többen vannak ilyenek —, akiknek már érdemi ellenvetésre sincs módjuk, mert