Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Font Márta: Keresztény krónikások - Pogány hagyomány A szemléletbeli ellentmondás feloldásának típusai a középkori történetírásban közép-európai kitekintéssel
Font Márta: Keresztény krónikások - pogány hagyomány 187 Az elfeledett múlt kategóriájába tartozik a magyar törzsek neve. Nem a szerzők feledkeztek meg róla, hanem a 13. századra kikoptak a társadalom emlékezetéből. A törzsszövetség hetes számát viszont még őrizte a kollektív memória: hétmagyar (Hetumoger) elnevezést, 7 0 a törzsfők hetes számát (Anonymus: septem principales persone\ Kézai: septem capitanei), vagyis az ún. vezérnévsort. Különbözik egymástól a két krónikás vezérnévsora és eltér tőlük a krónikakompozíció adatsora is. A különbségek egy folyamatosan elhalványuló adatsort vetítenek elénk, ahol keverednek a valós személyek, a honfoglalás-kori tisztségek perszonifikált alakjai és egyes kalandozó vezérek neve. 7 1 Torzult hagyománynak nevezhető Anonymusnál az Emese „álomlátását" tárgyaló fejezetben Emese apjának névalakja: Eneudubelianus\ valamint Almos születésének helyszíne: Dentumoger. Később maga Anonymus ad más magyarázatot, a magyarok népére értelmezi a fogalmat: „A magyarok népe... amelyet saját nyelvükön dentümogyernek hívnak." 7 2 Kézainál: „A szkíták országa ... területileg egységet alkot, de kormányzás tekintetében három részre oszlik, Barsatiára, Denciára és Mogoriára." 73 Az első valószínűleg a baskír torzult alakja, a második lehet azonos Anonymus Detumoger-jével, míg a harmadikban a magyar név rejlik. Lehet, hogy a Don folyó nevének torzult alakjával állunk szemben, de nem kizárt más folyónév megőrződése sem. 7 4 Anonymus és Kézai olvasmányaik, műveltségük és keresztény szemléletük szűrőjén át szemlélték azt a pogány hagyományt, amelyet a 13. századig megőrzött a kollektív emlékezet. Ez a hagyomány önmagában is szelektív, hiszen sok minden elveszett belőle az eredetihez képest, torzultak és keveredtek a hely- és személynevek. A keresztény krónikások szemléleti „szűrője" pedig a töredékes hagyományból válogatott, átértelmezett, és fiktív elemekkel töltötte fel a hiányzó ismereteket. Mindezek miatt állítja a magyar történettudomány, hogy a két szerző munkája sokkal inkább a 13. századi mentalitás- és társadalomtörténet számára elsőrangú forrás, a honfoglalást illetően viszont használhatatlan. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az általuk megalkotott magyar történet fiktív történelem, a pogány múlt „morzsáival" megtűzdelve. A magyarországi múltszemlélet sajátosságai A magyarországi történetírás sajátossága, hogy a 12. századi szűkszavúság után a 13. században a régió többi részéhez képest jelentősen bővült a pogány múltról szóló anyag. Ugyanakkor jelentős a kontraszt az időbeli „késés" (a 13. században lejegyzett történet) és a terjedelem között (Anonymus egész műve erről szól, Kézainál az Első 70 SRH, I, 33.: Róna-Tas, 1996. 267. p. 71 Uo. 41. (Anonymus cap. 6.), 165-167. (Kézai cap. 27-33.), 287-292. (krónikakompozíció cap. 28-34.) 72 SRH, I, 34. (cap. 1.); 39. (cap. 5.) 73 Uo. 146. (cap. 6.) 74 Anonymus, 1999. 52. p., 17. jegyzet.
