Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Font Márta: Keresztény krónikások - Pogány hagyomány A szemléletbeli ellentmondás feloldásának típusai a középkori történetírásban közép-európai kitekintéssel
182 ségessége a cseh hagyománnyal mutat rokonságot. A megjelenő varégok, az ugyancsak három testvér történetében pedig a skandináv hagyomány megjelenését regisztrálhatjuk/ 1 A „kalandozó" varégok által harcrendbe szervezett csúdok, merják, veszek a Novgorod környéki finn népesség jelenlétét (de a hagyományát nem!) őrizte meg számunkra/" A Dnyeper mentén délre induló varégok legyőzték a Kijevben már uralmatteremtett fejedelmeket, akik a steppe népeihez tartoztak, 3 3 majd Oleg leszármazottai fokozatosan átvették az adóztató szerepét a környék szláv lakosai felett. 3 4 A PVL szerzői által előadott történetek többféle hagyományt őriztek meg, sajátos módon „összegyúrva" őket: a szláv, skandináv (varég) és a steppe hagyományát. A testvérek, köztük egy leánytestvér, a „civakodástörténet", ahol „rendet kell teremteni" és egy fejedelem „elhívása" a cseh hagyományokkal mutat rokonságot. A „hívás" viszont megteremti a krónikaíró számára a varégok megjelenésének bekapcsolását. Ennek különösen érdekes epizódja Olga bosszúja a drevljanokon, amely a skandináv (svéd) Sigurd alakjával és történetével mutat nagyon mély hasonlóságot. 0 A pogány fejedelmek hőstettei pozitív értelmezést kapnak, ez akár a skandináv, akár a steppe (valószínűleg mindkettő) szemléletét közvetíti. A kereszténységet felvevő Vlagyimir fejedelem történetében újfent megjelenik a pogány múltat és a keresztény jövőt elválasztó motívum: a vakság és annak gyógyulása.' 6 A magyar krónikakutatás tényként kezeli az ún. ősgesta létét, 3 7 meghatároztak bizonyos szövegeket, amelyek ennek részét alkothatták, de teljes szövegrekonstrukció nem történt. Emiatt külföldi kutatók számára úgy tűnik, mintha a 13. század előtt Magyarországon nem is létezett volna történetírás. Kétségtelen, a mindössze két krónikacsalád (a Budai és a Képes Krónikák szövegváltozata) és a rendelkezésre álló tíz kódex" 8 nem szolgáltat bőséges anyagot egy szövegrekonstrukcióhoz. Főleg olyanhoz nem, amely a PVL-hez hasonlóan általánosan elfogadottá tudna válni. Az ősgesta szerzőjét a jól kitapinthatóan - és Thuróczy 3 9 által igazoltan - létező kétféle őshazakép közül a sötét ecsettel rajzoló személyhez szokás kötni. A pogány múlttal szemben tanúsított ellenszenv (Kámtól való származtatás, kedvezőtlen őshazakép Scythiáról) miatt érthető a pogány hagyományok elvetése úgy, hogy említés sincs róluk. Az ősgestának valószínűleg része lehetett a keletről való vándorlás és a Kárpát-medence megszerzése, erről nyugati kúftőkben is lehetett információhozjutni. De elmarad pl. a megkeresztelkedés történetének katartikus ábrázolása. Ennek okát a már létező hely31 Uo. 36. p. (862.); LEBEGYEV, 2005. 527-533. p. 32 PLDR38. (882.) 33 Uo. 34 Uo. 34., 38., 40. p. 35 Uo. 68., 70. p.; NYIKITYIN, 2001. 148-193. p.; DZSAKSON, 1993. 141. p. 36 PLDR 124, 126. 37 MÁLYUSZ, 1967. 26-34. p.; GERICS, 1961.; GYÖRFFY, 1993. 184-188. p.; KRISTŐ, 2002. 30-35. p.; FONT, 2005. 37. p. 38 KRISTŐ, 1986. 383-457. p., itt 404^105. p. 39 MÁLYUSZ, 1967. 72-75. p.
