Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Dóka Klára: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején
140 sőt hátralékban lévő társaik ellen is. Különösen éberen figyelték a portális összeírásokat, a hadiadó kivetését. A közgyűlések és tanácsülések olykor egyes nemesek adóügyeivel is foglalkoztak. 1821 februárjában Tóth István nemességével kapcsolatban tettek panaszt. A panaszkodók ezúttal is a hadiadó nem fizetését kifogásolták. Mivel a probléma általános volt, a városi vezetőség arra adott utasítást, írják össze mindazok nevét, akiknek nemesi származásával kapcsolatban kétely merül fel, és kérjenek róluk véleményt a vármegyétől. 4 8 1824 májusában az egyik tizedből panaszkodtak a nem nemes Szalay Ferenc özvegyére, aki Horváth János nemes emberhez ment újra feleségül, és nem akart adót fizetni. A városi tanács úgy döntött, hogy az új házasságot kötött özvegy férje jogán nem adóköteles, de Szalay Ferenc örököseinek fizetniük kell. 4 9 1842 márciusában Farkas Mihály mészáros nemességét vonták kétségbe a tanácsülésen. 1836-ban hadiadó alá vonták, majd 184 l-l 842-ben a vármegye kihúzatta az összeírásból. Az ő ügyében szintén a vármegyének kellett dönteni.'" Joghatóság szempontjából a nemesek - nemcsak a nemesség igazolásoknál, hanem egyéb ügyekben is - a vármegyéhez tartoztak, míg a nem nemesek esetében az úriszék volt illetékes. A városi tanács mindkét csoport kisebb fajsúlyú ügyeivel foglalkozhatott, ha két nemes, vagy nemesek - nem nemesek között vita alakult ki (pl. a szomszédok közti nézeteltérések, birtokháborítások, kölcsönügyek), és az egyik vagy mindkét fél kérte a döntést. Feljelentések alapján azonban a nemeseket beidézni nem lehetett. Sem a városi tanács sem a vármegye nem szabhatott ki rájuk elzárást vagy testi büntetést, azonban előfordult, hogy pénzbüntetésre vagy „dorgálás"-ra ítélték őket. 1821 júniusában Mina János csősz a mezőbírákkal több nemes szarvasmarháját kihajtotta a kaszálásra szánt, tilalmas rétekről. Az egyik nemes a csőszt leütötte, míg társa agyonveréssel fenyegette összes társát, ha hasonlóképpen intézkednek. Az ügyben a város és egy vármegyei küldöttség is vizsgálatot folytatott, aminek eredménye a két nemes megdorgálása lett. 5 1 Védelem illette meg a nemeseknél dolgozó szolgákat, szolgálókat is. 1820 júniusában az egyik lakos panaszkodott, hogy a Pászthy Mihály nemesúrnál szolgáló cselédlány meglopta. A városi tanács visszautasította a panaszkodót, mert nemes embernek szolgáját sem lehetett beidézni. 5 2 1829 januárjában az állítása szerint nemesi származású Repiteki Pétert többször beidézték a városi tanácshoz, de nemesi előjogaira hivatkozva nem jelent meg. A magisztrátus véleménye szerint kötelező lett volna a megjelenés, mert adót vetettek ki rá, aminek jogosságát maga is elismerte. Ez azt is jelentette, hogy előjogai megszűntek. 5 . 48 Uo. 1821. február 21. 49 Uo. 1824. május 19. 50 Uo. 1842. március 27. 51 Uo. 1821. június 21. 52 Uo. 1820. június 12. 53 Uo. 1829. január 16.
