Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
CSEH Zita: Volt csendőrnyomozók és politikai detektívek elleni büntetőeljárások 1959-60-ban • 49
ítélték el . A nyomozás során megállapították, hogy Horváth Sándor csendőrnyomozó altiszt az egyik legaktívabb résztvevője volt - kezdetben beosztotti, később irányítói minőségben - a baloldali- és a kommunistaellenes nyomozásoknak. Ezek során vádlott viselkedése, amellyel a letartóztatottakat vallomásra bírta, kimagaslóan kegyetlen volt. Az ítéletben sommásan a per összes vádlottjára vonatkoztatva leszögezik, hogy cselekedeteiket ugyan hivatali kötelességük teljesítése közben követték el, de azokat az akkor is érvényben volt jogszabályok és előírások gátlástalan túlhajtásával és embertelen brutalitással vitték végbe. 34 A katonai bíróság az ítéletben megállapította, hogy a tényállást megnyugtató módon bizonyítottnak tekinti 35 , azoknál a részcselekményeknél azonban, ahol a legkisebb aggály is felmerülhetett az ártatlanság vélelméből kiindulva, annak szinte maximális alkalmazása folytán, a bíróság az ilyen részkörülményeket a tényállásból teljes egészében kihagyta. 36 A beismerő vallomások - az ítélethozó véleménye szerint - annak voltak köszönhetők, hogy a letartóztatottak saját egykori vallatási munkamódszereiket feltételezve rettegtek, s részletes beismerő vallomást tettek. El sem tudták képzelni, „hogy a mi társadalmi rendszerünk nyomozó hatóságai milyen törvényesen, előírásszerűen bánnak velüK\ Az ügyész a bűnügy sértettjeiként a „magyar munkásmozgalmat", vádlottjaiként a „letűnt fasiszta rendszer terrorista csendőreit" nevezte meg. Ebből kiindulva az ítéletnek is olyannak kellett lennie, amely „egyben ítélet a letűnt társadalmi rend felett, annak brutális képviselői felett dönt és megfelel a társadalmi védekezés leghatásosabb követelményeinek is" 3S . A védelem ezek után leginkább csak arra szorítkozhatott, hogy védencére ne a legsúlyosabb ítéletét mondják ki. Érvelésének legfontosabb eleme az volt, hogy a tárgyalt bűncselekmények felülbírálására az elévülés utolsó évében került sor. Védői vita, hogy ez háborús vagy népellenes bűntett volt-e? Megjegyzendő, hogy a kor elfogadott magyar csendőrségi vallatási módszere volt a testi fenyítés: pl. kéz- és talpverés, nemesebb szervek ütlegelése gumibottal, gúzsbakötés, padra húzás, villanyozás, frissen reszelt tormával teli zacskó fejre húzása. ,A katonai bíróság a tényállást a vádlottak vallomása mellett bűntársaik tanúvallomására és a kihallgatott sértettek nyilatkozatára alapította. Ez utóbbiaknál a teljes, szenvedélyességmentes, tárgyilagos tanúvallomások megtétele volt a jellemzi. A ... vádlottak által megkínzott személyek kommunisták tárgyilagosságával olyan objektíven mondták el a velük történteket, ami még egy kisebb súlyú becsületsértési vagy bántalmazási perben sem fordult elő." - részlet a HL BKB 0042/1959. sz. büntetőperének ítéletéből. HL BKB 0042/1959. sz. büntetőperének ítélete. Uo. HL BKB 0042/1959. sz. büntetőperének tárgyalási jkve. 123. p. 73
