Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

SZABÓNÉ ÚRI Éva: A tanácsi iratok rendezésének néhány problémája (Eger város példáján) • 399

- az a) állagban a testületi és állandó bizottsági ülések jegyzőkönyvei az adott éven belül előbb a tanácsülés majd a vb végül az állandó bizottságok jegyzőkönyvei következnek; - ab) állagon belüli rend a következő: egyazon évben keletkezett iratok után vannak sorolva a segédletek, az adott éven belül az iratok sorrendje a vb szakigazgatási szervének szervezeti felépítését követi. Az állagon belül az osztályok sorozatot, a csoportok alsorozatot alkotnak. Az osztályok sorrendje már 1950-től a később bevezetett számkeretek által diktált sorrendet követi. Ezen szisztéma szerint került átrendezésre a már előbb bekerült járási és városi tanácsi anyag is. Ez a rendszer többszörösen összetett, melyben többféle rendszerezési elv és alap ötvöződik: 1. a már említett kronológia elve, 2. a hajlékony proveniencia elve, ugyanis a szerves fond kereteit nem megbontva, a kereteken belüli rendet a levéltári intézmény igényeinek jobban megfelelő, más rendszerrel helyettesíti. 3. rendszerezési alapok közül részben a funkcionális, részben az iratfajtai alap érvényesítésére került sor. Ha az így kialakított rendszert a vertikális tagolódás szerint vizsgáljuk: - a felső vagy magas szintek közül a városi/járási tanács anyaga nem levéltár, hanem fond, - az osztályok sorozatokat, az osztályon belüli csoportok alsorozatot alkotnak, - az ügykörök pedig tételek. Ha visszalapozunk szaktekintélynek számító levéltárosok állagról, sorozatról írt megfogalmazásaira tapasztalhatjuk, hogy igazolják a HML tanácsi iratanyagban használt jelentéstartalmát. Ez a komplex rendszerezési módszer az elméleti és a gyakorlati rendszerezési elvek együttes alkalmazásával jött létre. Egyesíti az elméleti és a gyakorlati rendszerezési elvek előnyeit, kiküszöböli azok merev érvényesülésének a hátrányait. Természetesen ennek is vannak hibái, de ezek ismeretében is úgy érzem, közelebb van a megoldáshoz. A tanácsi anyaggal foglalkozó levéltárosoknak előbb-utóbb foglalkozni kell a megoldás lehetőségeivel. Az elvek kidolgozásakor az arányok mérlegelésének három pilléren kell nyugodni: 1. a tanácsok hivatali szervei módosulásának, 2. a tanácsok „életében" fennállott iratkezelési és irattározási szabályainak, 3. a levéltári terminológia definíciói újabb értelmezésének figyelembe vett arányán. Az 1. ponthoz hozzáfűzöm, hogy nemcsak a tanácsi apparátusban dolgozott belső szakemberek által írott irodalomra, hanem a levéltárosok által végzett kutatásokra is szükség van. A 3. ponthoz úgy hiszem odaülik, hogy „a változá405