Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

PETERCSÁK Tivadar: Nemesi közbirtokosság Heves megyében • 359

Először az 1807. évi XXI. törvénycikk ingatta meg a nemesi közbirtokosságok helyzetét, mert megengedte, hogy kérjék a közös erdők felosztását. A felbomlás folyamatát az 1836. évi XII. törvénycikk azzal indította el, hogy lehetővé tette a közös haszonvételek birtokarányos felosztását. Elsősorban az elszegényedés miatt egyre többen éltek ezzel és eladván részüket, majd a regálék maradványainak az eltűnésével a XIX. század végére a nemesi közbirtokosságok jórészt felszámolódtak. Az erdő és legelő azonban a legtöbb helyen továbbra is közös tulajdonban maradt, és a polgári korszakban hozott törvények nyomán megalakult vagyonközösségek keretei között működtek akár a XX. század közepéig.

11 A tradicionális társadalom, gazdálkodás és kultúra vizsgálatában megkerülhetetlen a köznemesi rétegek hagyományainak feltárása, hiszen a magyar nemesség alsó rétegei többnyire falusi, paraszti szinten éltek.

12 Magyarország a XVIII-XIX. században „a sok nemes országa" volt. Az első országos népszámlálás idején, az 1780-as években az összlakosságnak kb. 5%-át tette ki a nemesi osztály.

13 1839-ben a 11 milliós népességből már félmilliónál több volt a nemes, túllépte a teljes népesség 5%-át.

14 Ezzel a társadalmi szerkezettel Magyarország kitűnt Európa országai közül, hiszen csak Lengyelországban (8%) és Spanyolországban regisztrálták a nemesség ennél magasabb részarányát.

15 A középkor folyamán azonban nálunk sem lehetett sokkal nagyobb a nemesség aránya, mint a nyugat-európai országokban, s a XVI. század közepén is csupán 2,53% között mozgott. Jelentős növekedésnek a török háború idején indult, amikor a végvárakban vitézül harcoló parasztkatonákat tömegesen nemesi levéllel emelték ki a jobbágyok tömegéből. Ez az oka annak, hogy a magyar nemesség tömegei a XVI-XVII. századi végvári vonal, a Török Birodalom és a Magyar Királyság határvidékén éltek. 1784-ben a nemes férfiak aránya Borsod megyében 15%, Pozsony megyében 11% körül volt. Észak-Magyarországon különösen Borsod, Heves, Gömör, Abaúj, Szabolcs, keletebbre Máramaros és Bihar, a Dunántúlon pedig Győr, Zala és Veszprém megye tűnt ki a nemesek magas részarányával. A magyar királyság nemességének egynegyede öt megyében (Borsod, Bihar, Heves, Pozsony, Szatmár) élt.

16 Az egytelkes kurialista nemesek közösségei a XVI-XVII. században kezdenek önálló szervezeteket alakítani, de a nemesi községek többsége csak a XVIII. században keletkezett. Az ország nyugati és északi vidékein, különösen a Királyi Magyarország és a hódoltság egykori határának a közelében az előjogok 11 KOSA L., 2001. 151-152. 12 PALÁDI-KOVÁCS A., 2000. 138.; KOSA L., 2001. 13 DÁNYI D.-DÁVID Z., 1960. 50-51. 14 FÉNYESE., 1842.1. 118. 15 RÁCZ L, 1988. 211. Vö: PALÁDI-KOVÁCS A., 2000. 138. 16 Vö: PALÁDI-KOVÁCS A., 2000. 139.; KOSA L., 2001. 18. 361