Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Szent József: (Ébredve.) Megintett álmomban a fölséges Isten, Veszélyben a kisded, ne maradjunk itten. Heródes, a király, bősz haragra gyula, Fél, hogy romba dűlhet királyi trónusa. E kisdedtől félti, poroszlóit küldi És az uj kis királyt, le akarják ölni. Azért hát meghagyta a szép angyal nekem, Hogy a kis Messiást meszire elvigyem. Messze Egyptomba, hol nem ismer senki Siessünk tehát őt biztonságba tenni. (Készülődnek.) Második jelenet. Pásztorgazda: (Sietve bejön.) Dávidnak családja, oh! szent familia! Siessetek innen, József és Mária; Veszélyben a kisded, bojtárim jelentik, Hogy sok király-szolga gyorsan közeledik Jeruzsálem felől, gyilkos kard kezükben, Kegyetlenség, vadság tükrődzik szemükben. Menyjetek, fussatok, mentsétek meg őtet, Az Ur szent nevében, Ő legyen vezértek. Szent József: (Miközben készülnek az útra.) Köszönjük jóságod, jámbor pásztor gazda Jóságodnak diját az Isten megadja. Amit irántunk te jót tettél ma itten Fizesse meg néked a jóságos Isten. (Meghajlik.) Öreg pásztor: Már meg is fizette, mert vendégül láttam, Akit Izrael várt, s akit én is vártam. (Mind el.) Harmadik jelenet. Luczifer: (balról belép.) Mennyi fáradságba, mennyi gondba került Mig Heródes király annyira felhevült, Hogy szolgákat küldött ide, Betlehembe, Hogy újszülöttjeit mind megölettese. S im a kis Messiás kisiklott kezemből, Mi hasznom most nekem a többi vesztéből? (Fel s alájár.) Gábor angyal: (Belép meglátja Luczifert.) Ah! a tagadás angyala, mily zord, szomorú, a képe, Bánja, hogy a kis Messiás nem ragadt az ördögi lépre. Luczifer: (Meglátja, gúnyosan mosolyog s lábát megvetve előtte megáll.) Gábor angyal: Kárhozat lelke itt mit keresel?