Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Dühödben zordan mért nevetel? Luczifer: Ne csúfolj, hogy most kisiklott kezemből Még nem adtam fel játékomat, S jön idő mikor elérem majd, elérem végső célomat. Ne örvend, hogy Urad leküldé váltságul tulajdon egy fiát Csak ezután hintem majd el a lázadásnak egy faját S a magból bőven fakad majd, a lázadásnak örök fája Akkor én emlékeztetlek téged munkámnak diadalára. Hogy most öröm van a földön, mert leszállott a Szeretet, A gyűlölet majd diadalt arat; emlékeztetlek tégedet. Gábor angyal: Te perbe szóltál Alkotónkkal, teremtményit megrontottad, Egész világ sínylődésben, nyomorban van te miattad. Látod-e ki fekszik itten? egy megrontott földi ember. S álmában is azt kívánja, jöjjön el az Ő országa, Mit ér, hogy most bűnös testtel, néked szolgál, Porban fetreng? Szebb hazába vágyik lelke, mert belé az Úr lehelte; Mert így az Istentől ered,s nem sokat törődik veled, Akárhogyan csábítgatod, édes szóval ámítgatod. Vége lesz már uralmadnak, vége lesz országlásodnak. Megszületett a Messiás, a kis Jézus az senki más. 0 a szeretetteljött le, te gyűlöltséggel vagy telve. Távoz tehát, mert szent e hely, ahol gonosz tüdőd lehel. A kisded messze biztonságban, a legfőbb Úrnak oltalmában. Luczifer: (Dacosan) Eltávozom, de tudd meg angyal, a földön lélek igen sok van, Hol fészket ver majd szellemem, s ott a tagadást hirdetem. A gyűlöletnek elvetett magja, kétezer évig csirában hagyva. Szépen megnő, lassan s végre, gyűlölet erdő lesz belőle. Akkor kincsért lelkeket adnak, az imádsággal egész felhagynak. Egy cél lesz csak: élvekben élni, az igazságot messze száműzni. Nők erkölcse piaci cikk lesz, s vesz belőle kinek pénze lesz. Igazságot is pénzért vesznek, s ha nem így élsz bolondnak neveznek. S ha minden kincset meg nem kaphatnak, puskára, kardra, ágyura kapnak. S eljövend olyan vérözön, amilyen volt a vízözön. Milliók küzdnek majd egymás ellen, melyben a gyűlölet lesz az elem. Millió özvegy, millió árva, a béke napját hiába várja, Siralom völgyé válik a világ csupa szenvedés, csupa vérvirág. Anyák könnye, emberek vére, tavakká nőve ez lesz a vége. Ha hulla, vérszag lesz a levegőbe, küzdelmemnek ez lesz a bére. S a kihalt világ felett megállok, innen angyal neked kiálltok: Hogy emlékezvén a mai napra, mit tett a tagadás angyala. (Hirtelen erős fény s a függöny leszáll.) 332