Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Előbb a kígyót átkozá felséges szent szava, Hogy ne légyen neki nyugalma, otthona, S hogy sorsa vétkeért még rettentőbb legyen, - Hogy csábításáért méltó jelet vegyen, Megfosztá lábától, hason csuszon, mászon, és, hogy gyűlölt legyen az egész világon. Éva: (Könyökölve.)... Engem úgy átkozott: fájdalommal szüljek, Tőled jót vagy rosszat, megadással tűrjek. S mivel a nagy bűnnek az oka én vagyok, Női ivadékaim sem lesznek szabadok. Ádám: (Lefekszik) ...Arcod verejtéke hulljon kenyeredért, Gazt teremjen a föld számodra vétkedért, Halál halálával halj te, s ivadékod, Sohse legyen teljes földi boldogságod. Eva: De, ha Jól emlékszem, — az átok végével Vissza is fordult tán jóságos képével. Ádám: Igen! és azt monda: mindent elvesztétek, Sem égen, sem földön nincs semmitek néktek, Szivem irántatok irgalmas lesz mégis, S hogy irgalmam mily nagy hallgassátok végig: Ivadéktok közül születik egy asszony, S hogy e nehéz bűntől titeket lemosson Életet ad szüzén egy Isten-embernek, Ki vétkeitekért ártatlanul szenved. Tündérpalotává válik egy istáló, Ott szüli őt a Szűz, s ő lesz a Megváltó. Éva: Oh irgalmas Atyám! ha én azt várhatnám Vagy legalább csak ugy, álmomban láthatnám, Nagy bűn terhel engem, érdemetlen vagyok. S gyötrelmeim érte igen, igen nagyok. (Elalszik) Ádám: Fáradt szegény Éva, elnyomta az álom, Most már a kin útját csak egyedül járom. De, ha lassan én is elszunnyadok végre, Bizom magam, s őt is a felséges égre. S kérem a kegyelmet, kérem a nagy Istent, Álmomban meglátni, aki megvált minket. (Elalszik). II. JELENET. A remény angyala: (Magnesium, vagy görög tüz által illuminálva megjelenik, előttük megállva:) Itt fekszenek tehát, harasztba takarva, 327