Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Örül is vesztükön, a gonosz angyala, De az Ur irgalmas, kegyelmes hozzájuk, Teljesedni hagyja forró kivánságuk. Meglátják álmukban, álomjelenetben, Amint Megváltójuk eljön Betlehembe. Fáj itt látnom őket, a földnek porában, Nem pedig az égben, angyalok honában. De szívem most örül, mert látnak álmokat, S álmukban meglátják, szent Megváltójukat. Meglátják Máriát, a szeplőtlen Anyát, S amit ugy sajnálnak, az angyalok karát. Most még bus az arcuk, most még uj hazájuk Sok nyomorúságot, szenvedést hoz rájuk No! de teljesedjék forró kivánságuk. (El.) (Függöny) I. VÁLTOZAT. Szin a régi, a háttérben a betlehemi jászol, a szent család, körülötte angyalok: a kar énekli: „Menyből szállott szent gyermek..." Magnesiummal illuminálva a leghatásosabb, de ennek hiján erős fényű lámpa is megteszi. A pásztorok sorba jönnek, ajándékaikat vers kiséretében lerakják a kis Jézus elé. — A kar minden vers után egy-egy éneket énekel. (Vers és ének leirás külön.) (Függöny.) D. VÁLTOZAT. (Szin mint az első kép végén. A szín tehát sötét) Ádám: (Ébredve.) Álmodom vagy ébren vagyok? Hová tűntek az angyalok? Éva: (ébredezve szétnéz.) Égi fény után ily sötét magány, Rettentően büntetsz égi szent Atyám? Ádám: Ne zúgolódj Éva, remélhetünk, tehát Vétkeinket megváltani leküldi szent fiát Irgalmas szent Atyánk. A remény angyala: (Kilép egy bokor mögül.) Leküldi, mert szent és hiv ő, Mert nagyirgalmu ő Kit elárulni merész vala e férfi és e nő. De mellétek adott engemet, mig vándoroltok itt, Hová gőgös tettetek, pártütéstek vitt; Hogy védjelek majd, hogy támogassalak, Ha csüggedtek, hogy vigasztaljalak, Ha a szenvedések tengerárja hány; Ha csordultig lesz a keserű pohár, 328