Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Vagy, akkor szeressük csak a kis Jézuskát, Mikor elénk rakja sok szép ajándékát? S ha most a kis Jézus nem is jön hozzátok, Azért ne higyjétek, hogy nem gondol rátok. Napot derít éjre, a zord télre tavaszt, Mikor a nap csókja üde zöldet fakaszt. A borúra derű háborúra béke; A súlyos betegség válik egészségre. Mit meg nem ad ébren, megadja álmunkba' Berepül majd csendben szegényes házunkba' S az álom szárnyain elhozza a fácskát Neked s Katiczának szánt szép ajándékát. Karcsikának gyógyirt és szent enyhületet, S tán meg is gyógyitja a kicsi beteget. S ha reggel felkeltek, s szétfoszlik az álom. - Én is atyátokat mind hiába várom Békével vegyétek, békével kell venni, Álom az élet is, az is el fog tűnni. Most tehát térjetek csendben pihenőre, A kis Jézus legyen álmotoknak őre. (Aludni térnek. Függöny.) I.KÉP Szín: Egy bokros hely, ledőlt fatörzsekkel, mohás. harasztos, gallyas talajjal; a szin homályos. Ádám: (miközben faleveleket gyűjt fekhelynek.) Á fény már eltűnt, s vele az angyalok, Itt hagytak árván minket; s oly idegen vagyok E sivár helyen. De hideg és talán: A paradicsomban boldogok valánk; Nem fáztam én sem te, De ennek vége már Reánk az élet gondja, az élet harca vár. Éva:... Á rosszabb én valék; - vagy gyönge csak, talán? A tiltott almát, könyelmün, én adtam néked át. Bűnhődünk, bűnhődöm, s bűnhődnek gyermekink, Kik bűnben születvén, öröklik vétkeink. (Harasztra dűl) Ádám: (Mint előbb) S haliad az átkot, melyet monda ránk, Megtévedt bűnösökre, teremtő szent Atyánk? 326