Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Laci: Hát most a kis Jézus miért nem jön el hozzánk? Talán mert távol van harcban édesatyánk? Mért nem hoz most fácskát, aranyos almákkal, Dióval, fügével, égő gyertyácskákkal? Az iskolában is oly sokszor hallottam, De a bibliából magam is tanultam, Hogy a gyermekeket Jézus mind szerette, Még, ha fáradt volt is, magához engedte. Mond meg hát jó anyám, kérlek mond meg nékem, Mert én igy a dolgot sehogy meg nem értem, Mért nem jön el most a kis Jézus mihozzánk, Miért nem hozza most is el a karácsonyfánk? Hisz' a gyermekeket ő ugy szeretheti, Hogy látogatását el sem felejtheti Meg azt is tanultam, hogy a szenvedőket, Az elhagyottakat, a nélkülözőket Segiti, ápolja, meg is vigasztalja, Egyetlen szavával maga meggyógyitja. Karácsony este van, Karcsikánk is beteg, A homloka forró, nézése réveteg; S oly szegények vagyunk; kevés a kenyerünk, Vékony a ruhácskánk, kimenni sem merünk; Atyám a harcban van, ki tudja, él-e még? A szomorúságból ugy-e ennyi elég? Mond meg hát jó anyám, kérlek mond meg nekem, Mert igy a dolgokat bizony meg nem értem. Miért nem jön hát most a kis Jézus mihozzánk. Hogy most is elhozná a szép karácsonyfánk? Timárné: Drága Laci fiam megmondom hát néked, Az iskolában is tanitottak téged Arra, hogy az Isten próbára tesz minket, Megadón türjük-e a szenvedéseket. Ad csendes jóléttet, verőfényes napot, Holdsugaras estén fénylő csillagokat. Szép tavaszt, bő nyarat, gyümölcstermő őszt is, Pénzt, javakat bőven; de ad szenvedést is. Igy akik elvettük a békés jóléttet Háborús nyomorban is dicsérjük őtet. Az aki élvezte verőfényes napját, Jó szivvel tűrje el a sötét éjszakáját.