Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

tartózkodnak a Don-folyó mentén, s a nyár folyamán - több kisebb és nagyobb csatározás alkalmával - ún. hídfőcsaták során átestek a tűzkeresztségen és soraik az augusztusi nagy csatákban meg is ritkultak. Erről a korabeli híradások - tudjuk, hogy a dolgok akkori logikája szerint természetszerűleg - nem szól(hat)tak, ám (az esetünkben érintett) VII. miskolci hadtest ide kötődő szálai miatt, s tekintettel arra, hogy e bevonultatottak szabadságra még nem mehettek, a várakozás és a remény motívumai érzékletesen törnek fel már a bevezetőben is.

3 A Néptanítók Lapja Pro Pátria rovatában 1941 végétől hírei között rendszeresen tudósít megemlékezéseket az orosz fronton (az ún. ,JDon melletti harcokban") elesettekről. A Hazafias példaadás alcímű jegyzetekben hétről-hétre különböző felajánlások és ötletek olvashatók az itthon maradott családok, illetve a frontszolgálatot töltők megsegítésére. Szécsi tanító úr egyéni vállal(kozás)a e füzet, szintén az ilyen kezdeményezések sorába tartozik; erről maga is így ír: Segítsünk hős honvédeinken, kik érettünk szenvedve harcolnak, rendezzük meg a Karácsonyi pásztorjátékot, s annak jövedelmét juttassuk el a Magyar Vöröskereszthez, ha bármily csekély legyen is a jótékonycélra begyült Összeg, de sok kicsi sokra megy...Hazánkra és Testületünkre Isten bőséges áldását kérem. " Ám szenteljünk most egy kis figyelmet arra is, hogy hatvan, de még inkább jó egy évszázadnyi idő távolából mit tudhatunk a szerzőről, Szécsi Istvánról? Rövid kutakodással a következőket sikerült kiderítenünk: a Fülek és Rimaszombat között lévő Korláti (ma: Konrádovce, Szlovákia) községből valószínűleg az 1910-es években került az Ózd környéki Kissikátorba.

4 A népes családdal (4 leány és 2 fiú) megáldott iskolamester itt 1926-ig tanítóskodott, majd a közeli „Kerekföld' nevű tanyára költöztek ki, ahol feleségével együtt gyümölcsöző bolgárkertészetet alakítottak ki. A család lakhelyét később már a Borsod vármegyei Hangonyhoz

5 tartozó Szécsi-tanydként ismerték. Tanítványai, illetve az ő révükön kialakult, igaz, már hiányos kollektív emlékezet számos történetet és anekdotát őrzött meg a hétvégi litániákat önállóan celebráló, értően „A magyar katonai vezetés azon elképzelése, melyet a 2. magyar hadsereg keleti hadszíntéren való tevékenységére és szerepére nézve remélt, nem valósult meg. 1942 tavaszán ugyanis a csapatokat még a szövetség zálogaként győzni, illetve a győzelem kivívásában jelképesen közreműködni küldte ki Ukrajnába. Abban bízott, hogy a seregtest szerepe nem lesz egyéb, mint a támadó német ékek mögött kisebb biztosító feladatok ellátása. Hadi részvétele nem húzódik el, s hamarosan felváltják... 1942 őszén egy leharcolt, megfogyatkozott seregtest várta sorsának beteljesülését... A magyar katonai vezetés azonban nem sokat tett veszteségeinek pótlására. Eztfileg a németektől várta." In: LAJOS Á., 1989. 20-21. - vö. még: GOSZTONYI P., 1992. és HORVÁTH M.-SZABÓ P., 1992. 4 A település rövid történetéhez és vegyes népéleti jellemzéshez lásd: HELEGDA J., 1936.; LAJOS Á., 1955. 5 Alsóhangonyról KOMORÓCZY M., é. n. 28.; Felsőhangonyról KOMORÓCZY M., é. n. 28. 318