Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

zenélő Szécsiről. Tölcséres gramofonját - jó időben - háza ablakában helyezte el, hogy a muzsikát a falubeliek is élvezhessék. Utóda a tanítói pulpituson: Helegda János 1936-ban kelt, s a Néprajzi Múzeumban elhelyezett írása

6 elég lesújtó véleménnyel van, pontosabban volt a község lakóinak mentalitásáról, ezért is érdekes, hogy többek családi emlékezete szerint igaz, hogy egyetlen tanteremben, összevontan okította a hat osztály növendékeit, de ők szigorúsága ellenére is szerették, tisztelték. Számosan idézik szüleik, nagyszüleik átszellemült elbeszéléseit, melyekben „a Szécsi tanító úr" által ünnepekre betanított számtalan színdarab előadásának izgalmát és sikereit idézték meg. Ezek egyike volt az is, amelynek tehát nem csupán színpadra állítója, hanem egyúttal szerzője is volt.

7 Az alkalmi s egyúttal többszörösen is „történelmi" témájú színdarab szüzséje a következő: A korabeli jelen időben (közelebbről be nem határolt magyarországi helyszínen), karácsonyt váró időszakban az Anya (Tímárné) és három gyermeke aludni készülnek. Ezt követően a színen megelevenednek a bibliai idők: előbb Ádám és Éva, majd a Remény Angyala jelenik meg s mondják el párbeszédes, illetve monológ jellegű példabeszédeiket. Az ószövetségi atyák: Ábrahám s Jákob megjelenése szintén a moralitást hangsúlyozza, míg később Gábor angyal és Lucifer többszöri szópárbaja madáchi ihletettségből merít. Emellett pedig párhuzamosan fiit az adventi időszakot külön is megidéző Szent Család és a pásztorok, valamint egy jelenet erejéig külön az Öreg Pásztor/Pásztorgazda szöveg-motívuma. Az ó- és újszövetségi üdvtanból ezúttal erőteljesebben kiemelt (sors)tragédia és elesettség mozzanatát végül jól, és nem minden hatás vadász fordulat nélkül erősíti fel a halál küszöbéről visszatérő legkisebb gyermek, Karcsika gyógyulása, s az Apa (Tímár) megérkezése a távoli frontról. Mindezt Gábor főangyal és a - feltehetően ministráns - kórus záró éneke teszi emelkedetté. Szécsi tanító úr mindenesetre a mindössze egy kurta ívnyi terjedelembe a világtörténelem alapkérdéseit zsúfolta össze; „darabvezetése" első látásra igen kusza. Szerkesztésileg (egy iskolai, kultúrotthoni vagy korcsmai színpadhoz mérve) több szcenikai megoldást kombinál, így a darabhoz előjáték, négy kép (fő egység), jelenet, és úgynevezett „változat" társul. A technikai megoldásokhoz egyébként hivatkozott beköszöntőjében praktikus tanácsokkal is szolgál. „Az előadásnál a hátsó szín, - a jelenések helye, - átlátszó tüllel van juggönyözve, 6 HELEGDA J., 1936. 1-10. A községnek egyházmegyei és közigazgatási változások miatt elkallódott, -keveredett vagy még fel nem tárt iratai miatt sajnos nem sikerült kideríteni azt sem, hogy a darabot helyben és másutt milyen körülmények között és milyen technikai feltételekkel stb. sikerült megvalósítani. Szécsi István működésére vonatkozóan a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársa: Szabó Jánosné kutatott ki adatokat, akinek ezúton mondok köszönetet önzetlen segítségéért! 319