Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KOZMA György: Lövés júniusban. Szederkényi Nándor ifjúsága és politikai párbaja • 289

Jeladás után én fejemen lévő kalapom eldobván a pisztolyt felhúztam, Novothára néztem, s miután láttam, hogy ő féloldalt, egészen kifeszítve megállott, bementem öt lépést a kitűzött pontig, azonban úgy féloldalt állva léptem be, s a felhúzott pisztolyt csizmájától felfelé emeltem, célozva, egészen a combjáig, s amint odaértem, elsütöttem. A dördülés után pár másodpercre láttam, hogy ellenfelem, egy kissé összekussadva,

97 hanyatt vágódott. Mily iszonyú jelenet folyt le pár másodperc alatt. Midőn a célpontra kiállék, pár másodpercig úgy éreztem, hogy lábaim reszketnek. Azonban csakhamar oly nyugalom szállott meg, hogy talán még a vérkeringés is megállott bennem, idegeim biztonságot nyertek, figyelmem rendkívül éber lett, ellenfelem minden mozdulatát figyelemmel kísértem. Rajjam szürke nadrág, barna kabát s fehér mellény volt. Kabátom, mielőtt pisztolyomat átadták volna, egész végig összegomboltam magamon,

98 a leggondosabban ügyeltem magamra és állásomra. Életem forgott kockán, s egész ébren, s minden legkisebb zavar nélkül intéztem tetteimet. Ellenfelemen szintén szürke pantallón

99 s barna rokk volt, egészen begombolva. Szürke pantallónján oldalt egy fekete stráf

100 húzódott végig. Ez volt pisztolyom irányának vezetője. Mint egy villany vezetőn

101 húzódott föl lábától azon pisztolyom, combjáig. Mily vigyázatlanság volt ez részéről! Ez volt halála! Ellenfelem hanyatt vágódására úgy éreztem, mintha az esés mellbe taszított volna. Egy lépést hátrahanyatlottam. Ellenállhatatlan volt e hátrahanyatlás; de ebben a pillanatban ismét egész feszülten állottam helyemen, elsütött pisztolyomat oldalamhoz eresztve le. Ellenfelem elesésének pillanata iszonyú jelenet volt. Egyszerre ott termett mellette mindenki. Danilovics lehajolva tépte le róla rokkját. Egészen hátán feküdt, jobb keze a pisztollyal együtt kinyújtva volt. Rövid időre már ingét tépték rajta. Előbb mellén kerestek sebet, később jöttek reá, hogy a golyó jobb válla központján fúródott be. Amint a golyó nyomát felfedezték, s látták, hogy a sebzés kívülről nagy, Földváry fölhívta, hogy , Tudsz-e lőni Gyula' - Úgy vettem észre, mintha jobb kezét emelni akarta volna. Egy másodpercre: ,Nem tudok!' - volt a válasz. En még mindig helyemen állottam mozdulatlanul. Míg e jelenet lefolyt, azt hittem, hogy órahosszú idő van. Földváry végre hozzám kiáltott, hogy az idő eltelt, s fel vagyok mentve a várakozástól, én egyenes irányban a hanyatt fekvő Novothához mentem, lehajoltam, s a földön kinyújtva fekvő jobbot megfogtam, s szemébe néztem. Nem tudom megmondani, milyen volt a pillanat. Valami összegörnyedve. Úgy látszik Szederkényi sem fogadta meg Danilovits tanácsát, s Novothával egyetemben kabátban állt ki a párbajhoz. Szürke hosszúnadrág. Fekete csík. Villanydróton. 305