Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KOZMA György: Lövés júniusban. Szederkényi Nándor ifjúsága és politikai párbaja • 289

fájdalmas érzés tükröződött azon át. Siettem oldalt állani. E jelenet alatt többször fájdalmas nyögést hallatott. Danilovics ezalatt a seb tapogatásával volt elfoglalva. Segédkezett ebben neki Szentkirályi is, aki azonban, idegesebb természeténél fogva, egészen zavarodottá lett. Danilovics ,Vizet hozzanak!' kiáltott. ,Hát merre találunk vizet?' kérdé Vavrik, s eközben izgatottan ugrálta át a lábánál csergedező forrást. ,Ott van a lábánál' mutatott rá Danilovics, s Földváry markában menté a vizet a seb mosására. Mindezt én egy bokor mellől néztem. Majd odajöttek hozzám mindhárman a segédek, s én, mielőtt szóltak volna, feddő tekintettel mutaték az elesettre, s mondám Vavriknak: ,íme a ti pecsenyétek!' Egészen megindulva valék. Egész rohamát éreztem a megindulásnak. ,Mit csináljunk most?' kérdé Vavrik. ,Amit akartok' válaszoltam röviden és határozottan. Danilovics ezalatt kiáltott, hogy menjenek segélyére, s rendeljék ide kocsiját. Tudtam, hogy egy nyitott, könnyű kocsin jöttek, melybe nem helyezhető az elesett, s ezért fölajánlottam az én fiákeremet.

102 Tóvölgyi fölszaladt a partra, s kiáltott, hogy jöjjön a fiáker. Danilovics ezalatt a sebet bekötözé, s amint a fiáker megérkezett, az elesettet beemelték a hintóba, s ott ülő helyzetben beigazították. Danilovics mellé beült a fiákerbe. Földváry a Novotha kocsiját rendelte elő, s felült rá. Én, Vavrik, Szentkirályi és Tóvölgyi együtt maradtunk. A kocsik megindultak a parton, s mi az oldalúton mentünk ki az erdőből. A seb milyenségére egyik orvos sem tudott határozott nézetet mondani. Az elesett egy szót sem volt képes szólani. Én mindjárt azon hitben voltam, hogy nem fog élni pár órát. Gyalogoltunk így egy darabig. Tóvölgyi lábát fájlalta, hogy nem képes gyalog menni. Vavrik és Szentkirályi azt mondták, hogy torony irányában fognak gyalog menni Egerbe. Mi, én és Tóvölgyi, hátramaradtunk, leültünk azzal, hogy majd követjük őket. Vavrik és Szentkirályi társainktól, semmi határozatot nem hozva, - váltunk el. Én egyszerre tisztában voltam azzal, hogy most haza Egerbe nem mehetek..." A napló ezután még tovább folytatódik, azonban Kacziány a közlést itt megszakítja. Saját szavaival összefoglalva adja elő, hogy Szederkényi ekkor átgondolta a végzetes históriát, s úgy ítélte, hogy ,Jsten és emberek előtt tisztán áll". Belekergettetve érezte magát e végzetes ügybe. A szerencsétlenül járt ,flovotha biztosra vette, hogy elejti Szederkényit, s aztán Párizsba menekül ki. E biztos tudatban jött csak egyszerű, gyorsjáratú ,Sandlaufer'-en, hogy azzal behajthasson Gyöngyösre vagy Szolnokra, s onnan, a zsebében lévő 2 000 forinttal és az előre megszerzett franciaországi útlevéllel menekülhessen a bíróság üldözése elől." Szederkényi a Tóvölgyi Titusszal való vándorlásról is ír, de sajnos azt a részt sem tartotta Kacziány közlésre érdemesnek. A „ tiltott párbajból eredt vétkes emberölés " következményei Kétlovas bérkocsimat. 306