Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KOZMA György: Lövés júniusban. Szederkényi Nándor ifjúsága és politikai párbaja • 289

csúztam. Sokszor szoktam így távozni hazulról, s nyugodt voltam, hogy e távozásom sem lesz feltűnő, sem anyámnak, sem öcsémnek, ki még akkor mindig feküdt. Pont nyolc óra volt, midőn megindultunk. Még egy pillantást vetettem az ablakokra, melyek mögött a szobákban, hitem szerint, nem is sejtik, mily katasztrófa lejátszására indultam meg. Jól behúztam magamat a hintóba, hogy ne lássanak. Úgy bújtam az emberek tekintete elől. Intettem társaimat, hogy ők is húzódjanak be. Tóvölgyi és Danilovics ültek benn, én és Szentkirályi ültünk szemközt. Szentkirályi fölkért, hogy állanánk meg az ó-kávéház előtt, mert a piaci gyógytárba akart menni bizonyos szerekéit. Mintha villámlás ütött volna meg, úgy megharagudtam. Hát miért nem intézkedett előbb? Leszállott azzal, hogy a kaszinónál álljunk meg, majd ott fog kijönni. Ingerlékeny lettem egyszerre és iszonyú haragos. ,Mily kellemetlenség ez!' - mondám társaimnak, s kemény kifejezésekkel jellemeztem e gondatlanságot. A kaszinónál megálltunk és várakoztunk. Eközben Tóvölgyi egy félelmet eláruló huzakodást tett testében. ,Nos? - kérdem, - hát neked mi bajod?' Ez még ingerlékenyebbé tett. ,Gyere Pali, ülj mellém, ne légy e gyáva mellett!' - mondám egész bőszülten. Eközben Szentkirályi megérkezett s mentünk tovább. A Wolff-féle ház ablakából, hol Vavrik Endre lakik, Vavrik és Földvary Árpád néztek ki. Ők vártak minket, s amint elmentünk, rögtön indultak egy könnyű kocsin, melyet Novotha Gyula hajtott, mellette kocsisa s hátul Vavrik és Földvary, ki honvédfőhadnagy egyenruhába volt öltözve. Csakhamar, Tóvölgyi félelmet eláruló mozdulata után, ismét a félelem taglalása jött szóba. Én feddettem azon gyáva segédeket, kik ilyenkor csak egy mozdulattal is agodalmat árulnak el. Danilovicsra hivatkoztam s mintegy ösztönöztem, hogy nem kell félni, ugye? Danilovics meglehetős drasztikus módon biztosított, de magam is igyekeztem akkoron már felhevült kedélyemnek kifejezést adni. Azután szóba hoztam a lövés alatti esélyeket, hogy a körülmények szerint mit leszünk teendők. Kedélyem mindig hidegebb és vadabb kifejezést nyert. Sajátságos! Mintha csak az ágyúk dörgése s a csata zaja keményítette volna meg szívemet, ekkoron már egész rideggé lett a vér és halál iránt. Saját halálomra egy pillanatig sem gondoltam, - de mindig csak ellenfelem halálára. ,Ő megfog halni!' - többször mondám. így haladtunk Felnémeten keresztül a templom alatti úton, s már kinn voltunk a faluból, mikoron meg kellett állani, hogy az erdőbe bevezető utat el ne tévesszük. Tóvölgyi volt az útmutató, ki tegnap volt helyet keresni erre. Vavrikék itt egészen utolértek s közelről néztem Novothára, ki a lovakat hajtotta. Az erdőbe vezető mellékutakon mentünk, s egy parthoz értünk, hol Tóvölgyi megállított, hogy a kocsikat itt hátrahagyjuk, s magunk gyalogoljunk föl a parton, s az azon túl levő völgyben lesz a kiválasztott hely. Úgy történt. Vavrik és Földvary hozzám jöttek és üdvözöltek. Az én segédeim

91 Novothat Szederkényinek csak egy párbajsegédje volt. 303