Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

HAVASSY Péter: A csányi dinnyetermesztés kezdeteiről • 143

alapján a falu gazdasági élete normális kerékvágásba kerül, s lakosainak száma is állandósul. Azonban a tizenötéves háború idején Csány életében a hanyatlás feltűnő jelei mutatkoznak mind a termőterület, mind az állatállomány jelentősen csökken, sőt 1597-től kezdve a dézsmajegyzékek semmiféle állatról nem szólnak. A következő rendelkezésünkre álló jegyzék szerint, 1621-ben a közösség (11 adófizető jobbágy) csupán a két évtizeddel korábbi eredményeit közelíti meg. 1657ben azonban már nagyjából ugyanazzal a lakosságszámmal találkozunk, mint a nagy háborút megelőző időszakban.

24 S itt meg kell állnunk egy pillanatra. A XVI-XVII. századi dézsmalajstromok a tizedköteles termékeket, illetve azok termelőit tartalmazzák. A gabona minden fajtája dézsmaköteles, a gyümölcs azonban nem. Ha tehát feltesszük, hogy a lakosság egy része áttért a dinnyetermesztésre, és a gabonát vette, akkor kiesett a dézsmajegyzékekből is, azaz a lajstromokból kiszámítható népességszám a ténylegesnek csak egy része lesz. Az eddig elmondottak és később idézendő forrásaink alapján feltehetjük, hogy a XVII. század első felében a lakosság egy része fenntartotta a régi gabonatermelést, másik része pedig áttért a dinnyetermesztésre, tehát olyan termék előállítására, mely nem esett dézsma alá. Ez mindenképpen kiváló stratégia volt, mert a terheket lényegesen csökkentette, új terméket vezetett be, s még a töröknek is tetszett. Az ez idő tájt erre járó Evlia Cselebi

25 leírása is sejteti, hogy a település népe már magára talált: „...Hatvan mezején át postakocsikkal keleti irányba haladván Csán faluba érkeztünk. Nagy magyar falu ez a hatvani járásban...'''' Miközben Csány népe szántott, vetett és tette, amit tenni kell, a Nógrád megyei Füleken, Heves- és Külső-Szolnok vármegye akkori székhelyén, 1657. április 5-én a falu birtokosai, egyrészről Kürthi Vámossy István alispán és felesége, Szalay Erzsébet, másrészről Iványi Margit, Csányi Nagy Jakab özvegye, Pápay Péter viceispán és az elnöklete alatt összeült bíróság előtt a település birtoklását illetően egyezségre léptek. Minthogy az így létrejött egyezséglevélben

26 találjuk - eddigi ismereteink szerint - az egyetlen részletesnek mondható leírást a XVII. századi Csányról, legyen szabad magunk elé idéznünk a falu így megrajzolható képét. Mint arra forrásunkból következtethetünk, a falu egy része romos, illetve elpusztult állapotban volt, erre utal, hogy az un. „ép faluról", azaz épen maradt falurészről többször említés történik. A megmaradt falurész két házsorból állott, melyhez az ott lakók kertjei, gazdasági udvarai, illetve a rajtuk lévő épületek csatlakoztak. A település határát egyfelől szántóföldi müvelés alatt álló területek alkották, melyet iratunk tanúsága szerint a csányiak három nyomásban használHAVASSY P., 1976. passim. KARÁCSON L, 1908. 109. HML IV-l/b/2. Közgyűlési iratok 1657. 51. sz. 146