Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

HAVASSY Péter: A csányi dinnyetermesztés kezdeteiről • 143

tak. Ehhez rétek és erdők, valamint az ún. „PÍW/" (gyeplegelő) csatlakoztak. Kiemelkedően fontos része volt a falu határának a Homoknak nevezett rész, amelyet egyfelől legeltetésre, másfelől szántóföldi müvelésre használtak. Szélein kölest és dinnyét termeltek, melynek az egyezséglevél szerint a falu gazdasági életében nagy jelentősége volt: „azon faluban lévő 50 külön kenyeres ember, azok háza, kertje, udvara semmi részben meg ne oszoljon, hanem az falu közönséges pástján kívül és az faluban is az három részre való jobbágyok házaikkal úgy maradjanak, amint most a rajta lakók egyvelegesen bírják. Az falu körül való határ oszoljon meg jó módgyával három részre. Az mező három nyomásban vagyon. Az homok is három részre oszoljon, mivel dinnye és köles alá való, annak szántása nélkül el nem lehetnek a csányiak ...A pást és erdők, a két halászó helyek közösben maradnak, mindhárom résznek egyenlő élésre... Ezután amelyik úré a föld, a jobbágy annak dézsmáljon". A csányi dinnyetermelésnek eddigi tudomásunk szerint - ez a forráshely az első írott említése. A dinnye termesztéséről iratunk már mint a helybéliek kialakult szokásáról emlékezik meg, tehát megállapítható, hogy a dinnyetermesztés Csányon ekkor már hosszabb múltra tekintett vissza. Boross Marietta, a csányi dinnyetermesztés elsősorban néprajzi vonatkozásainak jeles kutatója kifejti, hogy „Európába a sárgadinnye az i. u. I. században került, valószínűleg Egyiptomból Itáliába. Már a római írók megemlékeznek dicsérőleg a „ meló " nevezetű gyümölcsről. A korai középkorban ennek a kultúrának nem találjuk meg a nyomát csak a muzulmán országokban. Nyugateurópai termesztésére vonatkozólag az első hiteles adatunk Franciaországból való a 15. sz.-ból".

27 Ezzel szemben a dinnye (dinna) szavunk a magyar oklevelezési gyakorlatban már 1093 körül ismert volt. A XIV. század első felében többször említik a Baranya megyei Dinneberki nevű települést

28 A Csányhoz közeli Üllőn, 1418-ban Pest megye hatósága bizonyítja, hogy Radai Farkas János és Pál perbe vonta Inárchi Karáchon György fiait, Gáspárt és Boldizsárt, hogy sárgadinnye telepüket (ortus peponum), juhaklukat (ovile) és bostar sive akol-jukat az ő területükön állították fel, de a Karáchonok elismerték, hogy a terület valóban a Farkasoké.

29 Ezek alapján Boross Mariettával együtt úgy véljük, hogy a „mezőgazdasági termelés céljait szolgáló gyeptöréseket hazánkban is - már a középkorban - a művelés első éveiben kapásművelés alá vonták, hogy a későbbiekben gabonát termelhessenek benne. A friss törések dinnye termesztésére alkalmasnak mutatkoztak. Feltehető, hogy az irtásföldekben az első kapások mellett dinnyét is termeltek". A XVI. században Magyarországon a dinnyetermesztés már elégé ismert lehetett, mivel dátumként, időjelzőként használták 27 BOROSS M., 1959. 580. 28 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1967.

1. 640. 29 BAKÁCS L, 1982. 1349. regeszta. 147