Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE

Magtár, hombár, gazdasági építmények Az országleírásban egy-egy magtárról és hombárról esik szó. Az előbbi Mezőtárkány határában, az utóbbi Gyöngyöspüspökiben volt. A szűkszavú forrásból nem derül ki, hogy a mezőtárkányi megyeház és az ottani magtár azonos lehet-e. Ugyanis 1761-ben a falu lakóit katonai kvártélyház (a forrásban megyeház szerepel) és tiszti istálló építésére kötelezték,

12

1 s miután az 1803-ban már félig romba dőlt, a vármegye újjáépíttette. Gyöngyöspüspökiben a korban az egri püspöki uradalomnak voltak gazdasági építményei (serház, csűr, istálló stb.) a hombáron kívül is. A szemes gabonát tároló, s egyéb gazdasági építmények (ólak, istállók stb.) ez esetben is a hadsereg élelmiszerellátása miatt kerültek bele a leírásba. Ezeknek az alkalmi, végszükség esetére számon tartott tárházaknak azonban a szervezettebb katonai ellátás céljai között nem tulajdoníthattak perdöntő jelentőséget a „

militärische Landesbeschreibungban", hiszen távolról sem törekedtek teljes felsorolása. A debrő-parádi, a hatvani, az Orczy családi, a püspöki uradalmi legnagyobb (pl. egri) építmények feltűnően hiányoznak a megyét érintő leírásból. Major, ménesakol, istálló A katonai leírásban 5 helyen: Fajzat pusztán, Gombospusztán, Heréd határában, Hídvégen és Pusztaszikszón majort említenek. Ezen kívül Kőkúton méntelepet, Hídvégen pedig az egri püspöki uradalom istállóit tartják feljegyzésre érdemesnek. A korszakban azonban máshol is voltak a megyében jeles méntelepek. így többek között 1786-ban Korabinsky leírásából tudjuk, hogy Hevesen a Haller grófoknak volt tekintélyes uradalma és méntelepe, továbbá Erdőtelken Buttler gróf szintén jelentős ménessel rendelkezett. Továbbá leírja, hogy Hatvanban, a Grassalkovich uradalomban sok ezer lovat tenyésztettek.

122 Ezek viszont egyáltalán nem szerepelnek a katonai leírásban. Egyértelmű, hogy ez esetben is a hadsereg - inkább alkalmi, esetleges, semmint szervezett - ellátási szempontjai érvényesültek. Malmok, darálók A forrásban 15 település területén írnak vízimalmokról és patak menti darálókról. Ezek zárójelben a malmok számával - a következők: 1. Bátor (1), 2. Bélapátfalva (néhány malom), 3. Bükkszenterzsébet (2), 4. Erdőkövesd (daráló 2), 5. Fajzatpuszta (1), 6. Hatvan (2), 7. Istenmezeje (1), 8. Kompolt (malmok), 9. Mónosbél (6), 10. Nagyréde (1), 11. Pósvár (1), 12. Sirok (1), 13. Szilvásvárad (különböző malmok), 14. Tarnalelesz (1), 15. Váraszó (daráló 2). A katonai leírás gótbetűs szövegében gyakran szinte lehetetlen eldönteni, hogy Mehlmühle (jelentése: lisztmalom) vagy Mahlmühle (jelentése: darálómalom) olvasható-e. Mindkét német kifejezés vízimalmot takar, csak a daráló több funkcióra is alkalmas volt, mert egyaránt használhatták árpa, köles, búza stb. őrlésére. A malmoknak, hasonlóan a csárdákhoz, a gazdasági épületekhez, szintén a hadsereg ellátásában volt szerepük. Ennek ellenére nagyon felületesen, csak esetlegesen kerülnek bele az országleírásba. Valószínű azért, mert az I. katonai felvétel szelvénylapjain pontosan megtalálhatók. Itt is igaz, hogy malmokra vonatkozóan az országleírás és a térképlapok csupán együtt használhatók, s az utóbbiak segítségével még a vízi- és szárazmalmok is pontosan elhatárolhatók. 12

1 SOÓS I. 1975. 369. 12

2 KORABINSKY J. M. 1786. 161, 238. 42