Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE
les gondoskodni. Ebből Poroszlóról szállítanak 25 000 bécsi mázsát, Szolnokról pedig 28 000 bécsi mázsát. Sürgetik Heves megyét az időben történő szállításra, hogy ne álljon elő sóhiány a falvakban, amely miatt az elmúlt évben a nép dupla áron kényszerült vásárolni sót a kereskedőktől. 10 3 Egy 1791-es lőrinci levél szerint a késedelmes szállítás miatt 1790-ben két-háromszoros áron tudták csak a falusi lakosok a sót megvásárolni a kereskedőktől. 10 4 A sóhivatalok feladata a só szétosztása volt. A községek kiutalásra kapták a lakosság számához arányosan méretezett sómennyiséget. A kiutalt sót a hivatal csak termény vagy takarmány ellenében adott. A terményt a katonaság szükségletére használták fel. Ha a falusi elöljáróság nem tudott elegendő terményt adni, nem kaphatott sót. A kincstári sóhivatalokban a sóperceptor (pénztáros), ellenőr, mázsáló irányította a távolabbi sóházakba történő szállítást, intézte a magánvásárlók részére a só eladását. Ha nem volt elegendő fuvaros, a Helytartótanács a vármegyét szólította fel paraszt fuvarosok kiállítására. 1801-ben pl. 60 000 bécsi mázsa sót kellett ilyen szükségmegoldással a poroszlói hivataltól a pesti raktárakba fuvarozni a felső-magyarországi megyék sószükségletének a biztosítására. 10 5 A XIX. század elejére áthelyezték a lőrinci sóhivatalt Hatvanba. Az előzményekhez tartozik, hogy Hatvanban 1787-ben a császár rendeletére eltörölt kapucinus rend házát sóraktárnak rendezték be. 1809-ből név szerint ismerjük a hatvani sóhivatal főbb tisztségviselőit, köztük Seres József sóperceptor (pénztárnok), Puklin (Puchlin) Antal ellenőr és Tóth János mázsáló nevét. 10 6 A só megyebeli elosztása megkívánta, hogy a távoli poroszlói és hatvani sóhivatal között Gyöngyösön is felállítsanak egy újabbat. Erről 1814-ben döntött a vármegye, s felépítésére 1815-1820 között került sor. 10 7 Nem tudjuk, hogy az egri sóhivatal miért maradt ki az országleírásból. A poroszlói, a hatvani és a gyöngyösi hivatalok felállítására csak a felmérés elkészülte után került sor. A lőrinci hivatalt azért is említik, mert a Hont megyébe vezető főút mentén állt, s ahol szükség esetén a hadsereg fogatokhoz juthatott vagy pihenőhelyként használhatta a kincstári épületet és istállókat. A sóelosztásnak ez a rendszere az 1860-as évekig állt fenn, a poroszlói, az egri, a gyöngyösi és a hatvani sóhivatalok az 1860-as évek második felében megszűntek. Az utókor emlékezetében a sóhivatal rossz emlékű, pejoratív értelmet azért nyerhetett, mert ha késedelmesen intézkedett a só szállításáról, az a só drágulásához vezetett. Azon kívül látnunk kell, hogy a sólerakatok és -hivatalok a területi pénztárak irigyelt szerepét is betöltötték, ami közismert lehetett a kortársak előtt, éppen a fuvarosok, szállítók tömeges, s a jobbágyfuvarosok olykor hatósági kényszerrel történő alkalmazása révén. Serfőzők Az országleírásban Hatvan, Ivád és Sirok serfőző házairól esik szó, amelyek mindegyike kőből épült. A serházak azért szerepelnek a leírásban, mert azokhoz más létesítmények is kapcsolódtak. Mindenképpen szükség volt legalább egy vízimalomra vagy szárazmalomra, a szalad ] m őrlése végett. Egyébként is a serfőzés eleve víz mellé, annak közelébe települt, mint vízigényes iparág. A serházak rendszeresen kiegészültek pálinkaházzal, mert akkoriban a romlott sört kifőzték pálinkának. Korán felismerték a serfőzők, hogy a gyártási üledék újabb erjedésre alkalmas és tovább hasznosítható. Ez pedig az élesztő volt, amelyet egyaránt fel tudtak használni a pékek kenyérsütéshez, vagy a pálinkafőzők az újabb erjesztéshez. A serfőzőből kikerült 10 3 HML IV-l/b/181. Közgyűlési iratok. 1793:243. 10 4 HML IV-I/b/169. Közgyűlési iratok. 1791:876. 10 5 HML IV-l/b/221. Közgyűlési iratok. 1801:401. 10 6 SZEPES (SCHÜTZ) B. 1940. 22; 64. 10 7 DERCSÉNYI D.-VOIT P. 1978. III. 188-189. 10 8 A szalad fogalma (latinul brasium) a csíráztatott gabona, vagyis a maláta fogalmát takarja. Magyar nyelven legkorábban 1395-ben említik. - BENKŐ L. 1970. II. 656; 1970. III. 829. 39
