Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE

lanságot megengedhetővé tette az a körülmény, hogy a színes kéziratos térképlapokon piros színnel jeleztek minden kőből emelt, s katonailag fontos létesítményt, köztük templomokat, udvarházakat, kastélyokat, majorokat stb. A további részletezést a Landesbeschreibung utasítása és kérdőíve sem kívánta meg; végül is egyébként szilárd kőépület volt a hatvani Grassalkoichkastély és posztómanufaktúra épületegyüttese. Fürdő Az országleírásban egyetlen fürdőre utaló adat található, s ez a Gyöngyöspata határában álló Szurdoki fürdőre vonatkozik. A Szurdoki fürdőházat 1753-ban említi először egy forrás, amelyből kiderül, hogy a környék lakosai évszázadok óta használják. 1781 és 1783 között Brüdern Józsefné Haller Antónia felmérette a majorsági ingatlanait Amoni Péter földmérővel, aki a Szurdok-völgyben álló ún. Szurdok csárdában három szobát jegyzett fel, továbbá ugyanott fürdőt, külön kádakkal, melegítéssel. A fürdő működése az 1860-as évek végéig követhető. Utóbb elpusztult, csak egykori forrása lelhető fel napjainkban is, a csárda és a fürdő épülete nyomtalanul eltűnt.

9

8 Nos, úgy tűnik, hogy az országleírás szűkszavú fürdőről szóló ismertetésébe azért kerülhetett be a Szurdoki fürdőház, mert ott nem csupán szobák, fürdő voltak, hanem az alkalmi fürdővendégek ellátását egy szerényebb vendégfogadó vagy csárda látta el. E csárda megléte lehet a magyarázata, hogy a Gyöngyöspata-Szurdokpüspöki országút mentén létezett ún. parasztfürdő kivételesen szerepel az országleírásban. Sóház A só a feudális korban a legfontosabb ételízesítők egyike, emellett döntő jelentősége volt a romlandó élelmiszerek (húsok, húsáruk stb.) tartósításában, a szárítás és füstölés tartósító eljárásai sorában. Hasonlóan fontos szerepe volt az állatok etetésénél is. A sómonopólium nem véletlenül volt a királyi regálék egyike. Jelentőségét mutatja, hogy Mária Terézia magyar királyi jövedelmeinek közel 1/5 része származott 1748-ban a sóból.

9

9 Az országleírásban egy helyen említenek - Lőrinciben - sóhivatalt. Az itteni sóházat feltünteti az az 1773-as sószállítási útvonaltérkép, amelyet Miletz Imre készített. Eszerint a máramarosi sóbányákban termelt sót a Tiszán Tokajig tutajokon tömbökben, onnan Poroszlóig, illetve Szolnokig szállították vízi úton. A Szolnokról kiinduló közúti szállítási útvonalak egyikének első közbülső állomása ez időben Lőrinci, ahonnan a Hont megyei Ipolyság volt a végállomás, s egyben az elosztóhely.

10

0 A lőrinci sóház a korabeli Magyarországon csak egy láncszem volt abban az országos elosztóhálózatban, amely nem csupán hivatalt, hanem egy hatalmas sóraktárat is jelentett, ahol tonnaszám állt a mintegy 1 láb (kb. 32 cm) él szélességű kockákra darabolt só. Heves megye legfontosabb sólerakó helyei sorába tartozott Eger, ahol 1741-ben épült fel a sóház, amelyben 1742-ben 8 szoba, 3 konyha mellett egy, a portékát tartó kamra is felépült.

10

1 Egerbe Poroszlóról közúton szállították a sót a Poroszló-Mezőtárkány-Füzesabony-Maklár útvonalon. A XVIII. században a kincstár Poroszlón is felállított egy sóhivatalt, s a hozzá tartozó 4 épület egy 1776os térképen már megtalálható.

10

2 1793-ban a lőrinci császári és királyi sóhivatal perceptora és ellenőre közléséből tudjuk, hogy ez a hivatal évente 53 800 bécsi mázsa só szétosztásáról köte9

8 A fürdőről részletesen ír: CSIFFÁRY G. 1998b. 33-89. 9

9 BÁN P. 1989. II. 154. 10

0 OSZK Térképtár TM. 5044. Méretaránya 1:1 392 000. Közreadja: PAPP-VÁRY Á.-HRENKÓ P. 1989. 125. 10

1 HMLV-l/b/28. Eger város iratai. 1741:9; 1742:33. 10

2 HML XV-8. Térképtár. T. 117. 38