Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

A FORRÁS FÖLDRAJZI ELEMZÉSE

Gyöngyös, Gyöngyöspüspöki, Nagyréde, Gyöngyöshalász helységeknél. Atkárnál, Ecsédnél az utak mindenféle jármű számára jóknak minősültek. Csak száraz időben voltak megfelelőek az utak: Lőrincinél, Zagyvaszántónál, Csánynál, Erknél, Viszneknél, Zaránknál, Boconádnál, Kompoltnál, Császnál, Hevesvezekénynél, Átánynál, Szárazbőnél, Tenknél, Tarnaszentmiklósnál, Sarud-Tiszahalásznál. Szilárd talajú utak szerepelnek ott, ahol köves vidékeken vezettek át: Szűcsinél, BeneGyöngyös között, Pálosvörösmarton, Abasáron, Márkáznál, Nagy-Kistályán, Maklárnál, Demjénnél, Domoszlón, Vécsen, Eger környékén, Ostoroson, Egerszalóknál, Egerszólátnál, Kerecsenden. Rosszak az utak: Mátraballa-Pétervására, Mátraballa-Ivád, Recsk-Szajla, Parád-Bodony között, a Hamuzsírfőzőnél, az Üveghutánál, Gyöngyöspatánál, Fajzatpusztánál, Gyöngyösoroszinál, Gyöngyössolymoson, Fancsalnál, Apcnál, Hatvannál, Hortnál, Boldognál, Ludasnál, Nagyfügednél, Balpüspökinél, Besenyőteleken, Dormándnál, továbbá Egerbaktárói Szarvaskő, Bélapátfalva, Bükkszék, Terpes, Sirok, Tarnaszentmária felé. Verpelét, Visonta, Hevesaranyos, Kisnána útjai is rossz minőségűek. Hasonlóan kedvezőtlenek az útviszonyok Szarvaskő-Felnémet, Noszvaj, Egerfarmos, Egerlővő és Borsodivánka felé. Végül Feldebrő, Aldebrő, Füzesabony, Sósrév-Szihalom térségében, Tiszanánáról Kiskörére, Szalókra, Tarnaszentmiklós-Pély között és Pélytől délre szintén rossz utakról tudósít az országleírás. Hidak vannak a forrás szövegében: az Aranyosi szállásoktól, a Pósvári malomtól Sirokig, sőt Kőkútig, valamint Kisfüzes, Recsk-Sirok között, Mikófalva-Mónosbél között, Noszvajról Zsércre, Cserépfalura és Kálnál. Mindössze néhány helyen találunk kőhidakról adatot az országleírásban, így Kápolnán, a Sósrévi csárdánál, Mezőszemerén, továbbá az Eger és Kerecsend közti postaúton. Heves megye úthálózatát, útminőségi viszonyait a XVIII. század végén két forrás alapján (I. katonai felvétel, országleírás) nem lehet egyértelműen tisztázni, de az országleírás német szövegének újbóli lefordítása és ellenőrzése jóval nagyobb tisztánlátást eredményezett a témában. Az elért eredmény mindenképpen azt bizonyítja, hogy bármely tudományterület szempontjából érdemes és szükséges a kiadásra szánt források minél eredetibb változatait alapul venni. 35