Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE
A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE Mindamellett, hogy az országleírás készítésénél az elsődleges szempont Magyarország és az egyes megyék katonai-földrajzi jellegű ismertetése volt, ennek ellenére egyik megbízható forrása lehet a korszak gazdaságtörténetének. E tényre már többen felhívták a kutatók figyelmét. 8 5 A katonai felmérésnek nem csupán hadászati, hanem a monarchiai célokat szolgáló gazdasági-stratégiai jelentősége is volt. A felmért és leírt gazdasági, technikai jellegű adatoknak az ismerete háborús helyzetben az adott körzetben rendkívüli katonai jelentőségű volt, mert hatással lehetett az ott vívott fegyveres harc végső kimenetelére. 8 6 Természetesen a katonai-földrajzi szempontú országleírás nem a gazdaság egészére vonatkozóan tartalmaz fontos adatokat, hanem elsősorban a hadsereg élelmezésével, élelmiszerutánpótlásával kapcsolatban. Ezért hiába keresünk az ország gazdasági életében fontos ércbányákra, kohókra vagy a szűkebb térség mindennapjaiban fontos iparágakra (téglaégetők, vas- és fémfeldolgozó-ipar, textilmanufaktúrák stb.) adatokat, mert ilyeneket aligha fogunk találni. Ami pedig a terület régi iparát illeti, az egykori üveghutára, hamuzsírfőzőre, timsógyárra - Párád és a Mátra térségében - csak azért találunk adatokat, mert vagy felvették azokat az ismeretlen terepen járó katonák számára, hogy tájékozódni tudjanak, esetleg azok kőépítményei védelmi szempontból fontosnak minősültek, vagy talán az azokhoz kapcsolódó járulékos építmények (raktárak, csűrök, színek, állások, istállók) adott esetben enyhelyet jelentettek katonának és lónak az időjárás viszontagságai ellen. Az országleírás készítői számba vettek minden olyan létesítményt, objektumot, amelynek a katonák és lovak élelmezésében döntő szerepe lehetett. Ezért találni adatokat csárdákra, fogadókra, serfőzőkre, malmokra, sóraktárakra, amelyekben a terepen lévő katonaság élelmet és táplálékot találhatott. Ugyanilyen okból összeírták a különféle állattartó szállásokat, istállót, magtárt, majorokat, fácánkertet és vadaskertet is. A hadsereg ló utánpótlása szempontjából fontosnak tartott méntelepet is számba vették éppen úgy, mint a járványveszély elkerülése végett szükséges fürdőhelyet is. Ezen kívül számításba kell venni azt is, hogy az olyan jelentősebb központokban, mint Heves megyében Eger és Gyöngyös városok voltak - ahol több tucat nagyobb kőépület, malom, serfőző, majorépület, raktár megtalálható volt -, ott csak az igazán kiemelkedőket jegyezték fel egyenként az országleírás készítői. Ezért nem lehet hiánytalan pl. a fürdők, vendégfogadók, istállók, magtárak listája. A következőkben a Heves megyei leírásban szereplő ipari, gazdasági objektumokat, valamint a település-földrajzilag értékelhető adatokat vesszük sorra. Timsófőző Párád leírásában olvashatunk egy timsóhutáról, amelyik a Recskre vezető út mentén állt. Ez azonos azzal a vállalkozással, amely a Markhót Ferenc által 1763-ban felfedezett timsósforrás vizére települt, s timsóhutaként 1778-1846 között működött. Különös érdekessége, hogy ez volt a történelmi Magyarország első timsógyára. 8 7 A parádi társulati timsófőző meglétére utaló adat egyben az országleírás keletkezésének az idejére is korjelző, s arról tanúskodik, hogy mind az első katonai felvételezés, mind az országleírás elkészítése, illetve annak ellenőrzése még 1784 végéig elkészült az adott területen. Ezt onnan tudjuk, hogy Párádon 1785-ben a faluhatár délkeleti oldalán a Hagymás-völgyben az Orczy család is épített egy másik timsófőzőt, amely 1826-ig termelt, s amelyikről egyáltalán nincs szó a katonai leírásban. 8 8 8 5 EPERJESSY K. 1961. 522-533.; N. IPOLY M. 1981. 137-154. 8 6 N. IPOLY M. 1981. 140. 8 7 Az üzem múltjára lásd CSIFFÁRY G. 1996. 304-307. 8 8 CSIFFÁRY G. 1996. 307-309. 36
