Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁS FÖLDRAJZI ELEMZÉSE
Említ az országleírás még fűz- éger-, körteerdőt. Több helyen jelzik az erdők korát, melyből az állapítható meg, hogy Heves megye erdőállománya a XVIII. század végén nem volt elöregedve. Csak Al- és Feldebrőnél jellemzi az országleírás nagyon öregnek a tölgyfaerdőt. Valójában az erdőfajták a középhegységi jellegnek feleltek meg. Bükkerdőről nem tud az országleírás. Heves megye uralkodó erdőfajtái a korban a tölgy és a vegyes erdő (tölgy/bükk) voltak. Jóval délebbre húzható meg az erdősültség határa a mainál, Hatvan, Csány, Tarnaörs, Heves, Mezőtárkány határa is még tölgyerdőfoltos. Kápolnán, Pusztaszikszón, Poroszlón vegyes erdők találhatóak foltokban. Mindez némileg ellene mond eddigi ismereteinknek, miszerint a megye déli-délkeleti részei fában rendkívül szegényekké váltak volna a török kor elmúltával. Közlekedésföldrajz A XVIII. század vége Heves megyei és magyarországi közlekedés-földrajzi jellemzőinek felvázolásához egységes és minden területre meglévő adatokat szolgáltat az I. katonai felvétel és az országleírás. 8 4 Ilyen átfogóan, pl. a megye útminőségeit illetően, ezt megelőzően nem állt rendelkezésre forrás, csak részterületekre vonatkozóan. A XVIII. század végén Heves megye közlekedési viszonyait a következő útminősítések és útviszonyok jellemezték az országleírás adatai szerint: Országutak voltak Istenmezejénél, Apcnál, Pétervásáránál, melyek jó állapotúak. Kompoknál, Tófalu határában, Kápolnán, Hevesnél, Átánynál, Kömlőnél, Mezőtárkánynál csak jó időjárási viszonyok mellett alkalmas minden jármű számára az országút. Pusztaszikszónál esős időben nehezen járható, Poroszlónál a Tisza áradásakor teljesen járhatatlan. Adács országútja agyagos talaja miatt rossz. Több esetben valójában nem országútról van szó annak ellenére, hogy az országleírás annak minősít egyes útszakaszokat. így Karácsondnál sem, melynek „országútja" agyagos. Az Egerfarmos és Mezőszemere között a jónak minősített „országút" is valójában közönséges kocsiút. Úgy tűnik, a szomszédos helységekkel összeköttetést biztosító utakat némely esetben automatikusan „országútnak" tekintett az országleírás. Ez áll a Szúcs-Szentdomonkos között és a Gyöngyössolymoson, Váraszón, Sarudnál, Tiszahalásznál írt ún. országutakra. Postaút vezet az országleírás szerint a Balpüspöki csárdánál, Egertől Kerecsendig, ahol a postaút múút és kőhidakkal ellátott. Az Ugránál átvezető postaút esős időben nehezen járható, a Szárazszada csárdától nem messze megy el. Kápolnán és Ostoroson említ még az országleírás postautat. Jó állapotú utak voltak: Istenmezeje, Váraszó-Erdőkövesd között, Erdőkövesdről Pétervásárára és Bükkszenterzsébetre, Kisfüzesnél, Pétervásárára és Bükkszék felé, az Aranyosi szállások felől, valamint Pétervásáráról Ivádra, Bükkszenterzsébet felé, a Pósvár malomtól Sirokra, Szentdomonkosnál, Mátraballáról Bodony és Mátraderecske felé, Derecskéről Recskre, Parád-Mátraderecske között, Bátorról Bükkszékre és Sirokra, Nagyvisnyónál, Hevesaranyosnál, Egerbaktánál, Egerszalóknál, Felsőtárkány felé, Mikófalva-Mónosbél között, Noszvajról Zsércre, Cserépfalura, Sósrév-Mezőtárkány, Mezőszemere között, Tarnabodról Erdőtelekre, Kálra, Kompokra, Tenkre, Szihalom-Szentistván-Mezőtárkány között, Heréd, Gombospuszta, 84 Az országleírás és az I. katonai felvétel kiértékelését a Heves megyei utakra és hidakra vonatkozóan már elvégeztük. B. HUSZÁR É. 1994. 5-30.; B. HUSZÁR É.-KÁLMÁN I. 1998. 23-90. Az utakra vonatkozóan az országleírásnak a mostani munkában elvégzett fordítási korrekciói azonban módosulásokat eredményeztek az eddigi ismeretekhez képest. Az eredeti gót betűs német szöveg használata alapvető eltéréseket hozott felszínre az eddig használatos magyar fordítás (Szécsmezey Erzsébet) szövegéhez képest. Elsősorban a XVIII. század végének megyei országútszakaszait sikerült megnyugtatóbban tisztázni. 34
