Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁSKÖZLÉS MÓDJA
nyes) XVI. oszlop 18. szelvény. A korabeli elnevezéseknél forrásnak Lipszky János művét vettük alapul. 2 7 A leírás első pontja a környező településekhez viszonyított távolságra vonatkozik, ezért minden esetben a magyarra fordított forrásszövegben a jelenlegi hivatalos településnevet adjuk meg. Hasonlóképpen a leírás 2-8. pontjában előforduló valamennyi település, lakott hely földrajzi nevét a most használt néven tüntettük fel. Az országleírás készítői nem minden rovatot töltöttek ki; ahol az eredeti forrásban is hiányoznak az adatok, ez esetben a ki nem töltött pontokat hiányjellel: —jeleztük. Miután a Beschreibung hazai kiadása során először fordul elő, hogy e forrást német és magyar nyelven bilingvis olvasatban, továbbá a Függelékben ezután az eredeti gót betűvel írt német szöveg facsimiléjével együtt adjuk közre, így az olvasónak módja van az eredetivel is összevetni a latin betűs német átírást, valamint a fordítást is. Az is kiderül az olvasó számára, hogy a leírás készítői gyakran rövidítéseket tettek. így megjegyezték a ki nem töltött pontoknál, hogy például: lásd Gyöngyös, vagy a rovatban egy detto rövidítést alkalmaztak, amely alatt az előző település adott rovatának adatát kell érteni. Ha ezen pontokat nem töltjük ki a hivatkozott helység megfelelő pontjaival, egy erősen hiányos forrást vehettek volna kezükbe a kutatók. Ezt egyébként azért is meg kellett tenni, mert gyakran olyan település leírására hivatkoznak a készítők az említett utalások során, amelyek nem tartoznak a jelenlegi megyéhez. Pl. Boldog község 5. pontjának ismertetésénél ez áll: lásd Tara. Ha a pótlásokat és a fenti kiegészítéseket nem tesszük meg, a kutatók munkáját nehezítettük volna. Egyébként eddig ezt a megoldást választották hallgatólagosan mindazok a szerzők és fordítók, akik már más megyék országleírásait korábban megjelentették. Szólnunk kell az átírásról és a fordításról is. Az országleírás latin betűs német szövege és annak magyar fordítása az eredeti gót betűs forrásból ered. Előre kell bocsátanunk, hogy a gót betűs német filológiával nem foglalkozhattunk, tehát nem betűhív átírást közlünk. Itt jegyezzük meg, hogy a mai helyesírástól különböző német alakokat nem jelöljük. Például: „ ziemlich" helyett „zimlich". Hasonlóképpen nem tükrözi az itt közölt forrás német nyelvű szövege a német szavak régies írásmódját. Például: bey helyett nálunk bei szerepel. Viszont a forrásban szereplő összes földrajzi név (települések, hegyek, folyók stb.) esetében betűhív közlési módot választottunk. Ezt megkönnyítette az a tény, hogy a gót betűs forrásban a földrajzi nevek többnyire magyarul, illetve latin betűkkel szerepelnek. A leírás készítői a kettőspontos ipszilonnal néha az i, máskor a j hangot, leggyakrabban pedig a kettős mássalhangzók ipszilonját kívánták jelölni. Megállapítható, hogy a földrajzi nevekben szereplő y használata nem volt következetes. Azzal, hogy meghagytuk az átírásban a kettőspontos ipsziIonokat, lehetőséget adtunk további - elsődlegesen nyelvészeti szempontú - vizsgálatokra. A magyar fordítással kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ez nem pontosan követi a német szöveg nyelvtani és mondattani szerkezetét. Ez abban az esetben feltűnő, amikor a passzív igeidők helyett az aktívak szerepelnek, továbbá a perfektumok egyszerűsített változatát közöltük, azon kívül nem egy esetben a mellékmondatok egy része önálló mondatként lett lefordítva. A kötetben való gyors tájékozódást, visszakeresést segítik a mutatók. A mutatók ún. önmutatós jellegűek, vagyis a forrás eredeti sorrendjében, a címsorban mind a 148 települést, falut, külterületi lakott helyet leszámoztuk, s a mutatókban nem az oldalakra hivatkozunk, hanem arra, hogy hányas számú a keresett hely. A földrajzi névmutató három részből áll. Először a gót betűs forrásban szereplő - de latin betűkkel írt - névalakokat adjuk közre abc sorrendben, mellette a régi magyar nevet, s utána a mai magyar nevet, illetve a közigazgatási hovatartozást, végül pedig a településekre való sorszámhivatkozás következik. A számok közt fett számmal szerepelnek azok a nevek, amelyeknek önálló leírása készült, és dőlt számok jelzik azt, hogy az adott névváltozatok milyen számú leírásokban szerepelnek. Például: Csász (kurzív betű), Csász (nor2 7 LIPSZKY, J. 1808. 19
