Akiket visszavártak… Szovjet hősi halottak Heves megyében (Eger, 1985)

Heves megye felszabadítása

estére felszabadította mindhárom települést, másnap már Andornaktályát, s november 20-án pedig Egerszalókot is. E támadás során a szovjet támadó erők Egerhez jutottak. November második felében a 2. Ukrán Front csapatai Hatvan, Eger, Miskolc irányába törtek előre. November 20-án Nagygombos elfoglalásával a szovjet csapatok Hatvan alá értek. A német „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága Hatvant minden áron tartani akarta. A város helyőrségét megerősítették, és az szívós védelemre rendezkedett be. Hatvan ellen a szovjet lovas-gépesített alakulatok támadtak. Megkerülték a várost, november 25-én éjjel birtokukba vették a Zagyva-hidat, ezzel elvágták a német csapatok visszavonulási útját. Közben délről és délnyugatról szovjet gyalogos és harckocsi erők támadása is megindult a Hatvant védő ellenség ellen. November 26-án reggel a szovjet csapatok több irányból behatoltak a város területére, és egész napon át tartó súlyos harcok után estére felszabadították azt. Eger elfoglalásáért átkaroló mozdulatokat hajtottak végre a szovjet alakulatok. November 20-án Demjén, Novaj, másnap Egerszalók, s 22-én Egerszólát községet vették ellenőrzésük alá. Mivel a szovjet csapatok Eger körül keleti és nyugati irányból megkerülő mozdulatokat végeztek, az ellenséget a bekerítés fenyegette. November 27-én a szovjet erők általános támadást indítottak Eger elfoglalásáért, s délről a vasúti pályaudvarig, délnyugatról a színházig jutottak előre. A város egészét november 30-ra tisztították meg az ellenségtől. November 30-án este a német-hitlerista katonák Egerbakta és Felnémet felé vonultak vissza, ahol védelemre rendezkedtek be. Tüzérségükkel a Várhegy tetejéről tűz alatt tartották az Eger—Felnémet közötti utat. Ezt követően a szovjet csapatok november 10-ig kiűzték a Várhegyről a németeket, s még másnap elfoglalták Felsőtárkányt, december 12-én pedig Felnémetre is bevonultak. A visszavonuló német erők kihasználva a hegyek között a kiváló terepadta lehetőségeket, a szarvaskői völgyben rendezkedtek be védelemre. Ezzel egyidőben Heves megye nyugati részén a 7. gárda hadsereg ésa Plijev-csoport Gyöngyös elfoglalása után tovább nyomult előre. November 22-re birtokába vette Gyöngyösoroszi, Gyöngyöstarján és Markaz településeket, december 5—6-án Apc, Lőrinci, Nagykökényes, Rózsaszentmárton, Zagyvaszántó eleste után Balassagyarmat irányába haladtak. Az arcvonal középső szakaszán, a Tarna-völgyében Recsk irányában támadó 53. hadsereg egységeinek nehezebb volt a helyzete. A német hadvezetőség a Mátra és a Bükk hegységek déli lejtőjén összefüggő védelmi vonalat épített ki. E védővonal Gyöngyösoroszitól Mátraházáig, át a Bükkön, Sirok — Egerbakta — Szarvaskő településekig húzódott. Az erdős, hegyes terep az ellenségnek jó védelmet nyújtott, s ennek következtében közel egy hónapig tartó harcok folytak itt. A kiépített ellenséges védővonalat a szovjet parancsnokság részekre szaggatva kívánta megsemmisíteni. A szovjet hadsereg katonáinak először Szarvaskőt megkerülve a Berva-völgyön át sikerült feljutniuk a Bükk-hegység területére, ahol december 17-ig elfoglalták Nagyvisnyót, Szilvásváradot, 20-án Bükkszentmártonba vonultak be, s december 21-én már Bélapátfalva, Mónosbél, Mikófalva, Szarvaskő településeket is ellenőrzésük alá vonták. Az e területről kiszorított német csapatok nyugati irányba, Pétervására felé vonultak vissza. Időközben a Tarna-völgyben támadó szovjet ék betört ugyan november 30-án Sirokra, de az ott makacsul védekező ellenséget nem tudta kiszorítani. így a település és környéke közel egy hónapig tartó szüntelen harcok színtere lett. A Gyöngyösoroszi térségében előkészített, és 1944. december 17-én meginduló szovjet támadás áttörte az ellenség védelmét, s december 21-ig felszabadította Bodonyt, Parádot. Ezután a Siroknál védekező német csapatok a várható bekerítés elől 11