Akiket visszavártak… Szovjet hősi halottak Heves megyében (Eger, 1985)

Heves megye felszabadítása

kitértek, s Szajla—Ivád felé visszahúzódtak. A szovjet hadsereg szívós küzdelme eredményeként december 24-re felszabadult Pétervására, az utolsó Heves megyei község is. Ezután a Vörös Hadsereg támadó csapatai nyugaton átlépték a megyehatárt, s tovább üldözték az ellenséget Salgótarján, Balassagyarmat irányába. Heves megye valamennyi településének pontos felszabadulási idejét a kötet befejező fejezetében adjuk közre. Bár Heves megye területén 1944 karácsonyára véget értek a közvetlen harcok, továbbra is jelentős szerepe volt a magyarországi, sőt a szlovákiai felszabadító harcok folytatásában. Ugyanis még 1944. december 15-én Hevesre települt a 2. Ukrán Front parancsnoksága, Rogyion Jakovljevics Malinovszkij, a Szovjetunió marsalljának vezetésével.

2 Miután a szovjet front harcálláspontját Hevesen rendezték be, e település lett előbb a Budapest, majd a Bécs, illetve Pozsony bevetésére induló csapatok egyik fontos vezetési pontja. Ezért hadászati-hadműveleti érdekből Heves község egészét, s Erdőtelek község lakosságának jelentős részét kitelepítették. A frontparancsnokságon kívül a szovjet repülőalakulatok részére Nagyfüged, Karácsond, s Atkár községekben repülőtereket létesítettek. E katonai repülőterek működtetésére 9 község lakosságát foglalkoztatták közmunkában.

3 A szovjet frontparancsnokság csak 1945 márciusában települt át Kispestre.

4 A megye felszabadítása után még több mint 3 hónapig folyt a váltokozó hevességű, de szünet nélküli harc az ország területén, míg végül elérkezett 1945. április 4-e, Magyarország felszabadításának napja. Új történelmi korszak kezdődött hazánk életében. Népünk visszanyerte függetlenségét, állami szuverenitását, megnyílt előttünk a társadalmi felszabadulás, a gazdasági felemelkedés, s a szocializmus építésének útja. A magyarországi felszabadító harcok során súlyos veszteségeket szenvedett a magyar kommunista párt, a magyar antifasiszta és ellenállási mozgalom. A magyarországi felszabadító hadműveletek döntő terhét és áldozatait a szovjet Vörös Hadsereg viselte, melynek 140 000 katonája halt hősi halált Magyarországon. Napjainkban az ország minden vidékén szovjet katonasírok és szovjet katonák emlékművei emlékeztetnek mementóként a háborúra, s a felszabadító harcok hőseire. Ismereteink szerint Magyarország valamennyi szovjet katonai emlékművéről mind ez ideig egy publikáció jelent meg: A forradalmi események és a felszabadító harcok emlékét őrző létesítmények hazánk területén címmel. A munkát a Magyar Partizán Szövetség és a Hadtörténeti Intézet Levéltára adta ki 1979-ben. Sajnos e kötet csak kevés példányszámban látott napvilágot, így nehezen hozzáférhető. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum tervezi, hogy a közeljövőben elkészíti az ország területén levő szovjet katonai emlékművek, katonasírok és katonatemetők részletes nyilvántartását. Bár a magyarországi felszabadító harcok emlékét őrző emlékművekről jelent meg publikáció, nem jelent meg azonban feldolgozás azokról a veszteségekről, melyeket a szovjet hadsereg és a szövetséges csapatok szenvedtek el hazánk felszabadítása során. A mintegy 140 000 hősi halált halt szovjet katona közül becslés szerint mintegy 30 000 katona neve ismert a Szovjetunióban. Viszont nagyon sok olyan hozzátartozó él, aki nem tudja hol van ma Magyarországon apja, testvére, fia sírja, s ezért évtizedekkel a pusztító háború után is fáradhatatlanul keresik, kerestetik szeretteiket. Ez a jogos igény is ösztönzött arra, hogy összegyűjtsük Heves megye területén a hősi halált halt szovjet katonák neveit, s összeállítsuk azok névjegyzékét. E névjegyzék közreadásával szeretnénk segíteni egyúttal minden olyan szerv, intézmény munkáját is, melyek részt vesznek a hősi halott szovjet katonák kutatásában. A történész számára pedig a névjegyzék ismerete azt jelenti, hogy egzaktabb véleményt alkothat a Szovjetunió katonai áldozatvállalásának méreteiről, jellegéről és emberközelbe hozhatja a hősök szerepét egy-egy város, falu felszabadításában. 12