Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
LIT - 55Ö X. A magyar feudalizmus történetében elsősorban hatósági árszabás értelemben használták és használja ma is a történetírás. Árszabásokat olykor már a XV. század elejétől hoztak, éspedig országos szervek /országgyűlés /, de ezek hadmozgások alkalmából, a katonák éleimozősének biztosítására, ideiglenesen és csak egy-egy területre érvényesen születtek. — A tulajdonképpeni limitációk a XVI-XVII. század fejleményei; szorosan összefüggtek az árforradalo mmal, a magyarországi céhe k bezárkózásával és végül a nemesi . erők előretörésével. Az árakat a váro sok kezdték rögzíteni az 15oo-as évek közepén, hozzájuk társultak a század végétől egyes /először dunántúli/ nemesi vármegy ék. E tevékenységüket az 1626. évi bo, to. országosan kötelezővé tette, ami részét képezte a kései feudalizmus hazai megmerevedésének, Erdél yb eil közvetlenül az országgyűlés végezte az áriimitálásokat, a XVI, század második felétől, — A limitációk súlyos gátját képezték a szabadversenyes kapitalizmus fejlődésének, amint már Széchenyi István észrevette, A polgári korszak lényegileg a szabad ármegállapítás álláspontjára helyezkedett, bár az árszabásokat /nem limitáció néven/ ismerte. Alkalmazásukra főként speciális területeken került sor, mint gyógyszerek, személyszállító eszközök stb, árainál, kiterjedtebben pedig háborús időszakokban, 2. Erdélyben limitációnak. nevezték a XVII, századtól az Italmérési .jo g megosztási arányát egy-egy fal u közös földbirtokosai között, LITT EH A E /latin/: lásd oklevé l. LITTIKATU S /latin/: lásd deá k. LOCUMTENEN S. LOCÜHTENENTI A /latin/: lásd helytartósá g. V tartótanác s. LÓFŐ K: lásd székelye k.
