Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
- 559 M A CJ Y LOVA G: Az emberiség történetében többféle értelemben jelentkező fogalom, 1. Az ókori Róma uralkodó osztályának egyik rétege az ún. lovagrend /ordo equestris/ volt, 2, A középkori lovagi intézmény, amely eredetét tekintve egy-egy hűbérúr, illetve a királyok korafeudális katonai kísére téből formálódott ki, mégpedig Nyugat-Európában. Nehézpáncélos fegyverzetük a vaskohásza t fejlődése és az arab, normann, magyar kalandozások eredményeként a X-XI, században alakult ki, és ugyanebben az időben vált örökletessé /legkorábban Franciaországban/ a lovagi rang is — lényegében a hübérbirto k örökölhetővé tótelével párhuzamosan, Azaz lovagnak /mii es / lenni nemcsak katonai jelleget, de társadalmi állapotot is jelentett, és ennek megfelelően a lovagság a rendi szerkezettel összefüggésben formálódott. Időben is, térben is; francia területen a XI. század végétől fokozatosan a világi uralkodó osztály egészére értelmezték a "milites"-t, a kis vazallusok éppúgy bekerültek az "ordo militaris n-ba; a neme sséggel /nobilitas/ egyértelművé váló lovagi rendbe, mint nagy várurak, A Német-Pómai Császárságban ellenben a "Ritter" a tartományúri arisztokrácia alatti második rend tagjait illető név lett, — Az organikusan felfogott rende k /oratores-bellatores-laboratores/ kialakulására nagy hatással volt az egyház, amely harcoló lovagság spirituális kötelességévé a szegény dolgozók s az "imádkozok" védelmét tette. Nem csoda, ha nagy hatást gyakoroltak a lovagság fejlődésére a keresztes hadjáratok, az egyházi lovagrende k megjelenése. Az udvari lovagok /milites curiae/, illetve a "vár lovagjai" /milites oastri/ mellett ezeknek a lovagrendeknek a tagjai egy külön csoportot alkottak. A lovagság fénykora tehát a virágzó feudalizmus korszaka volt, Nyugat-Európában a XI-XIV. század. Ott ós akkor alkottak egy társadalmilag ós katonai jellegében, sőt kultúrájában egyaránt megfogható réteget. Elterjedtek a lovagi torná k, kikristályosodott a lovaggá ütés — világi
