Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

M

MIN - 606 századokban élt, utána eltűnt a forrásokból. Újkori ismételt feltűnésére, értelmére lásd a mini sz te

r oiraszót, MINISZTE

R: A latin "

ministo

r" szóból, melynek alapjelentése 'szolga'. Ezen értelme a középkor folyamán fokozatosan elhalt. Az újkorban előbb evangélikus pap, prédikáto

r stb. értelemben használták, majd az abszolútizmu

sok létrejöttével államigazgatási jelentéstartalma került előtérbe. Ekkor azonban még a miniszterek nem az országgyűlé

snek, hanem kizárólag az államf

őnek az orgánumai voltak, az ő utasításainak végrehajtói, s csakis neki tartoztak felelősséggel, /Pl. a Habsburg-birodalomban a miniszteri konferenci

a. / Modern értelme, tehát a parlament

nek felelős miniszteri rendszer, csak a francia forradalom óta ismeretes és egészen napjainkig szinte kizárólag azt a személyt jelülik vele, aki az államigazgatás valamely ágának /minlsz tórium

nak/ országos irányítását látja el. — Magyarországon 1848-ban, a független magyar felelős minisztórium megalakulásakor használják a minisztert először ilyen értelemben /bár ekkor még a minisztérium vagy összminisztériuui egyegy szakosztályának vezetőit nevezték igy/, majd a kiegyezéstől egészen napjainkig tovább él a XVIII. század végén kialakult jelentéstartalom, A minisztereket a polgári korszakban a minisz terelnek javaslatára az államfő /király, kormányz

ó. köztársasági elnök

/ nevezte ki, a Tanácsköztársaság idején — akiket ekkor népbiz to

soknak hivtak — először maga a Kormányzó tanác

s, majd a Szövetséges Tanácsok Országos GyiU-é

sének összehívása után a Szövetséges Központi Intéző Bizottság választotta meg, a szocialista korban pedig az országgyűlés, illetve annak ülésszakai közötti időben az Elnöki Tanác

s választja meg és menti fel. A miniszterek rendele

talkotási joggal rendelk őznek. MINISZTERELNÖ

K: Kormányfő, a kormán

y elnöke. Hazánkban a polgári korban az államf

ő által a végrehajtó hatalom,