Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
M
- 6o7 Mli\ a minisztériu m, az összroinisztériuro vezetésével megbízott személy, aki általában az országgyűlé si választások alkalmával győztes pár tból került ki. Az egyes szaktárcák miniszte reit az ő javaslata alapján nevezte ki az államfő és ő elnökölt a minisz t er tanác son. ha az államfő nem volt jelen, — 19^9-től kezdve a miniszterelnököt az Elnöki Tanác s javaslatára az országgyűlés választja meg ts ettől kezdve az elnevezése is változik, ugyanis hol a minisztertanács elnökének, hol a kormány elnökének nevezik, MINISZTERI FELELŐSSÉ G: lásd miniszte r. MINISZTERI KONFERENCI A /Ministerkonferenz/: Az l?o9ben a titkos konferenc ia helyébe létrehozott új konferencia, amelyet leggyakrabban miniszterinek neveztek, a XVIII, század közepéig az uralkodók tanácsadó testülete maradt és a Titkos Tanáo s korábbi szerepét játszotta. Tagjai valamennyien titkos tanácsosok voltak és megkülönböztetésül a "valóságos" jelzőt viselték. Számukat az uralkodó most sem korlátozta, általában merev szabályok nem irányították a legfelső bizalmas szerv működését. Nem voltak kötelesek minden ülésen megjelenni, csak azokon, amelyeken őket érintő kérdések kerültek tárgyalásra. Ugyanis majdnem mindegyikük valamelyik központi hatóságnak /Udvari Kamar a. Udvari Haditanáo s stb,/ állott az élén. Ezzel szemben továbbra is meghallgattak olyanokat is, akik nem voltak a konferencia tagjai, de véleményüket az egyes ügyeknél figyelembe kellett venni, — A miniszteri konferencia szerepe az Államtanác s Mária Terézxa általi életrehivásával szűnt meg, MINISZTERI RENDELE T: lásd rendele t. MINISZTÉRIU M: Korunkban az állami élet, az államigazgatás vagy az államgazdaság valamely ágát irányító és ellenőrző legfelsőbb központi hatóságot -- pl. Iparügyi-,
