Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

M

- 6o5 Mli\ tésére alkalmazott vörös festék /minium/ nevéből ered, Azokat, akik csak a betűket élénkitő vörös bélésvonalat vagy a közbevetett vörös betűket irták a szövegbe, miniátoroknak, a szövegirókat scriptoroknak, rubricatoroknak, a diszitmény- és képfestőket pictoroknak, illuminátoroknak nevezték. A könyv másolói és diszitői a középkorban szinte kivétel nélkül szerzetesek voltak, akik a kolostor

i műhelyekben /scriptorium/ dolgoztak. A legrégibb ismert miniaturák ókori egyiptomi papiruszokon találhatók, az európai kóde

xekben azonban római, illetve bizánci előzmények nyomán terjedtek el. A XVI.századtól a nyomtatott könyvekben a miniaturák helyét a fametszetes illusztráció foglalta el. Azóta miniaturának vagy miniatűrnek nevezik a XIX, század közepéig készült kisméretű festett arcképeket, MINISTE

Ri A latin szó jelentése álcaiában 'szolga' és ahogy a "ministrare" igét /= szolgálni/ és a "servireservien

s" fogalmat, ezt is többféle értelemben találjuk a középkorban, 1, Tágabb értelemben az Árpád-kori társadalom minden rétegére használatos volt a legnagyobbaktól a legkisebbekig /a király "isten szolgája" volt/. Minister volt nádo

r, de az utolsó szolgáig minden udvari alattvaló is, s másodlagosan a fogalom kiterjedt az eladományozott népekre is. 2. Szűkebben: a XI-XIII, századi uralkodó osztály második vonalának tagjai, akik az előkelő

k /principes/, a come

s-csoport után következtek. Azaz a vitéze

k felső rétegét képezték a roinisterek, feltehetően azonosíthatók azokkal, akiket más forrásokban "servientes regis"-nek, királyi servionsek

nek neveznek. A minister névhasználat többnyire olyan funkciókkal kapcsolatban bukkan fel, hogy királyi kiküldöttként biráskodást, birtokba iktatást kellett ellátni. A "minister" vagy jelzős "ministerialis" alakja /az utóbbi elsősorban III. Bélától IV, Béla koráig/ a XI-XIII,