Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
Z
ZÁJL - Xo34 « 2, Az ingatlan zálogolása, amelynek feudális és tőkés /ezzel együtt szocialista/ tipusa gyökeresen különbözött egymástól. A feudális korra lásd zálogbirto k, a polgári ós szocialista viszonyokra lásd jelzálo g1 ZÁLOGBIRTO Ki Az ókori Rómával és tőkés viszonyokkal ellentétben a feudális Magyarországon a kölcsönzött pénz biztositékakónt nyújtandó ingatlant /főképpen földbirtokot/ nemcsak lekötötték, hanem ténylegesen átruházták, birtokába adták a hitelezőnek. Tulajdonképpen az átadott föld haszonvételei /jobbágyszolgáltatások, kisebb regálé k stb./ pótolták a kama tot, amelynek szedését az egyház tiltotta. A haszonvételeknek a zálogösszeghez viszonyított nagyságát persze nem számolták ki pontosan, ós e jövedelmeket nem is kellett a pénztők e törlesztésébe számitani. A magyar jogi nyelvezet méltán nevezte a zálogbirtoklást ideiglenes eladásnak /venditio temporalis/, hiszen elidegenítés volt, csak éppen nem végleges, A hitelező tovább is adhatta ún, alzálogba az ingatlant, kiváltáskor ő a hasznos beruházásokra, a tulajdonos az okozott károk megtéritésére tarthatott igényt. A hitelező viselte a birtoklással járó közterheket, és végül a tulajdonos fizetőképességekor, vagy a szerződés leteltekor, vagy határozatlan idő esetén, legkésőbb 32 óv után, vissza kellett adni a zálogbirtokot és elfogadni a visszafizetett összeget. Ha az adós a szerződés lejártával sem tudott fizetni, nem vesztette el tulajdonjogát; a zálognak nem volt elévülési, elbirtoklás! határideje. A zálogösszeg akár az utódok által, évszázadok múltán is kifizethető, a birtok kiváltható volt. — A zálogbirtoklás jogviszonyai szorosan összefüggtek az ősisé ggel. Ez a tulajdonjog elveszthetetlenségében is jelentkezett, és a nemes nemzetsé gi "atyafiak" előjogot él^ -tek a zálogba vételre, 1848 után az 1852. évi ősiségi páten s a zálogbirtok intézményét is megszüntette. Helyét a római jogban gyökerező, nálunk az osztrák polgári törvénykönyv révén meghonosodott jelzálo g foglalta el.
