Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
ZSXN - lo'+6 aor, ha az alsó tábl a és a felső tábl a többszöri iiz en e t váltás után sem tudott közös álláspontot kialakítani, A vegyes ülés elnöko a nádo r volt. Ha itt seru sikerült kiegyenlíteni az ellentéteket, akkor a vita tárgyát képező témát a következő országgyűlésre halasztották, VÉK A /quartale/: lásd űrmértéke k, VEND/EK /: A korai középkorban különféle "barbár" népek, majd a szlávok átfogó német neve lehetett /Ve tide, Winde/. A szláv államalakulásokat követően, a tó t népnévhez hasonlóan, fogalmi terjedelmi köre leszűkült. Egyfelől az etnikai különállásukat Lausitzban megőrzött szorbok elnevezésére, másfelől a kelet-ausztriai és nyugat-magyarországi délszlávokéra /szlovénekére/, A történeti Vas és Zala vármegyé k területén, a Lendva folyó mentén, elszórtan Sopron megyében, Horvá törsz á gban. Szlavóni ában éltek jelentősebb számban, a múlt század végén mintegy százezren, A Vendvidék nagyobb része ma Jugoszláviához tartozik, kivéve Szaitgotthárd környékét, A vendek zömmel katolikusok, kevesen lutheránus vallásúak, VENDÉG-TELEPE S = hospe s. VÉRBOSSZ Ú; A törzsi-nemzetségi társadalmak szokás.io gi igazságszolgáltatási intézménye, amely a megölt ember legközelebbi vérrokonait arra kötelezi, hogy a gyilkoson saját kezűleg álljanak hasonló bosszút. Továbbgyűrűzésel gyakran egész nemzetsé geket, nagycsalá dokat kényszerítőt— tek hosszas háborúskodásba. A X. századi magyar törzsf ők, valamint a f e.i edelme k már f el tehetően korlátozták a vérbosszú szokását. Szent István törvén yei a kardrántást, a gyújtogatást és házra törést — talán mint bosszúállási eszközt, talán mint hatalmaskodást — tilalmazták és büntették, de még a tali o-elv alapján hasonlóképpen! megöletéssel. Azonban elterjedt a helyettesítő vérd.i.. j is, miközben
