Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

V

- lol7 VÉR még X. László is megengedte, hogy a boszorkány

ok rontó tevékenységét magánbosszú torolja meg. Ez t Kálmán törvényei szüntették meg véglegesen. Tollát a vérbosszú különféle továbbélő formáit a XIXII. század végére — fokozatosan, bár nem egészen tisztázott ütemben -- számolta fel a magyar feudális jogrend, /Sajátos formájú, másodlagos, már nem vérségi hagyományokban gyökerező újjáéledésével számolhatunk ugyan az anarchikus, feudális hatalmaskodásokkal telitett későbbi korszakokbein is, pl. a XIII. század végén, XIV, század elején./ — Ugyanakkor a nemzetségi szervezetet tovább őrző horvá torszá

gi. szlavóni

ai területeken még a XV. században is az élő jog része volt, s a primitiv, illetve vérségi hagyományokat őrző népcsoportoknál ma is megtalálható, VERBUN

K = toborzá

s. VÉRDÍ

J /^lomagium/: A megölt ember rokonainak a gyilkos által fizetendő összeg, amelyet vagy a felek megállapodása, vagy -orvén

y határozott meg. A legmagasabb vérdijat a szándékos emberölésért, különösen a vérbossz

úért, majd a hatalmaskodásért kellett fizetni. Másrészt feudáliskori törvényeink I, István korától kezdve különbségeket tettek az eltérő társadalmi helyzetűek vérdija között. Az előkelő

ké /főpapo

ké és főura

ké/ kétszerese volt a vitéze

kének /a későbbi neme

sekének/, és az utóbbiakénál is kevesebb volt a városi polgá

roké és a többi nemtelené. — A vérdijat 1853-ban törölték el véglegesen. VERLAG/SYSTEM

/ S kiadási rendsze

r. VÉRTEZETE

K: A védőfegyvereknok e csoportjába a sisakok, a vértek, a vaskesztyük, vasharisnyák ós a vassaruk tartoznak. Az ókori népek /görögök, rómaiak és majd a késői perzsák/ már használtak sisakokat és a vérteket. Jellegzetessé aztán a középkorban, a lova

gok révén vált.