Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

V

- lol3 VÉG rok megvédőse, az ellenség utánpótlási vonalainak támadása, utak és folyami átkelőhelyek biztosítása, a vár környezetébe tartozó lakosok és értékek megóvása, élelmiszerek, lőszerek, hadieszközök biztonságos tárolása, esetleges megszerzett új terület feletti ellenőrzés biztosítása volt. Határvédelem az Árpád-korban is volt, lásd határvármegy

e. bánságo

k. A szószoros értelemben vett végvárak építésével lényegében a XXV. század végén, Zsigmond uralkodása alatt találkozunk először a fenyegető török veszély elhárítása érdekében. Ez a végvárvonal a bánságok megerősítésével jött létre, centrumában a Nándorfehérvár központú m

aosói bánsá

ggal. A macsói bá

n mozgósíthatta az ispá

nsága alá tartozó vármegy

ék /Baranya, Bodrog stb./ nemessé

gét is támadás esetén. A XV. század végén az ország déli részén már kettős végvárvonal létezett. Az első, déli vonal Szörénytől indulva Orsován, Nándorfehérváron, Szabácson és Jajcán át húzódott az Adriai-tengerig, Klisszáig. A másik, északi övezet Karánsebes

r Lúgostól kezdve Temesváron, Péterváradon keresztül, Bihácson át szintén az Adriáig, Zenggig terjedt, A határvédő vonal fennmaradásának egyik előfeltétele volt, hogy a király rendelkezett-e olyan anyagi erővel, amely lehetővé tette_felmentő sereg küldését az ostromlott végvár megsegítésére. Ezt a Mátyás által szervezett fekete sere

g még biztosítani tudta, a Jagellók már nem, s emiatt uralkodásuk alatt sorra vesztek el a déli végvárak. 1518-1524 között az első délebbi végvárvonal /Nádorfehérvár, Orsova, Szörény stb,/ összeomlott, a második vonal pedig már az ország határainál 50-60 kilométerrel beljebb húzódott, s ebből a sorból is kihullott Pétervárad 1526-ban. Ezután törvényszerűen Mohács, majd Buda elfoglalása következett. A XVI. század második felében új védővonalnak kellett kiépülnie, méghozzá az ország belsejében és a XV. századi Duna-Dráva mentinél sokkal nagyobb hosszúságban. Az 1543. évi országgyűlé

sen a rende

k már kérték a királyt, hogy