Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
- 995 VÁR nioió ismert, másfelől a várostörténet nagy korszakait a központi funkciók sajátos alakulása, azaz a város és a fal u viszonya jellemzi; végső soron az átfogó gazdasági—társadalmi-politikai-kulturális környezet alapján. A városok kialakulása az ún. neolit gazdasági forradalom, mindenekelőtt a bronzkor beköszöntének talaján az ie. XV. században kezdődött Közel-Keleten, Az ázsiai jellegű — faluközőssé geket adóztató — várost az európai történelem bárom fő várostípusa követte: az antik, a középkori ós a modern yfeapitalista, szocialista/ város. Az antik város akár a poliszszisztémában, akár a római birodalomban, uralkodott a falu felett: a földbirtokos - pogárjogú - lakosság igazgatási, katonai és kulturális, rendkivül közművesített központja volt. A benne kifejlődő ipar ós kereskedelem szerepe, ha fontos is, a város jellege szempontjából másodlagos volt. A középkori város alapjellegében más; éppen akkor keletkezett, amikor a nemessé g mér falura költözött, illetve váraik leváltak a városiasodé településről. A püspö kök ós világi földesurak szolganépei jogilag is egyesültek a váralj! település /"vicus"/ kereskedőivel, ami a fokozatos 1parosodással járt együtt. A városi közösségek /oommuná—k/ haroa eredményeként a középkori város nem lett egyházi, közigazgatási, katonai centrummá, ehelyett központjává vált a szabad iparnak és kereskedelemnek. Ez a folyamat Nyugat-Európában a XI-XII, században zajlott, lényegileg a mezőgazdasági termelékenység fejlődésének talaján /nehézek e, háromnyomásos Bazdálkodá s stb,/ Magyarországon egyfelől később következett be, a XIIIXIV, században, másfelől nem mellékes módosulásokkal-torzulásokkal, melyekre az európai konstellációk is hatással voltak, — Nálunk nem voltak továbbélő római városi alapok, ugyanakkor a városfejlődés csiráit tipikusan itt is püspöki s királyi vármegy ei erődítmények képezték. Ezek a várak voltak a korai értelemben vett "eivitas"-ok, amelyek "váras hely"-lyé, "város"-sá IV, Béla korától kezd-