Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
VÁR - 982 kai is járt, A világi nagybirtokoso k kezére került várbirtokok, kiegészülve az ugyanekkor nekilendülő várépitkezésekkel, megvetette az alapját a főura k nagyhatalmának. Ettől kezdve azonban a történeti irodalom inkább váruradalmakról, vagy egyszerűen csak uradalma król beszól, — A XIV, század elejétől, amikor Károly Róbert birtokvisszavételei már nem tettek különbséget a korábbi vár- és udvarbirtok között /felbomlott a királyi vármegyeszervezet/, a két királyi birtoktipus egybeolvadt. Igazgatásuk ellenben határozottan elkülönült a kialakulóban lévő nemesi vármegy ékétől: ispá n.iaik függetlenek voltak egymástól, VÁRÉPÍTÉSI I10I30 T = labor gratuitu s. VÁRISPÁ N: lásd ispá n. VÁRISPÁNSÁ G = királyi vármegy e. VÁ-RJOBBÁGYO K /jobagiones castri/: A magyar korai feudalizmus idején a v i t óz e k /militos/ királyi katonai szolgálatban álló csoportjának alsóbbrangú elemei. Abban az értelemben szaba dok voltak, hogy nem terhelte őket termény— és munkaszolgálat, csak katonáskodás a királyi vármegy ék keretein belül, az ispá nok hatósága alatt, s ennek ellenében a várbirto k földjéből szolgálati birtokokat kaptak. Nem rendelkeztek tehát utódaikra örökithető nemzetsé gi, illetve adománybirto kokkal. mint a királyi servlense k. Ők alkották elsősorban a várispánságok katonaságát, de.nem a vá rakba koncentrálva, hanem várjobbágy-falvakba telepítve, ahol egyenként 2-5 várné pbeli szolgáltató művelte földeiket. Ezen túlmenően két csoportból tevődtek össze. Az egyik, valószínűleg már Géza f e.iedele m tői letelepített és szétzilált törz si-nemzetségi fegyveres kíséretekből száruazó részük tekintélyesebb s vagyonosabb volt. Ők szabad fegyverforgató társadalmi állásukat utóbb Szent István ko-
