Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
VÁM - 978 szőre. Ti. a korai középkorban királyi felségjog /ius regale/ volt a vásá rvám vagy vásárpénz szedése az árusoktól s vevőktől, az úti és hidvárook, a révpénzek vagy kompvámok begyűjtése. Jogcimiik, ellenértékük a biztonságnyújtás és az utak, hidak, révek, töltések karbantartása volt. Ezek az ún. belső vámok vagy kisebb királyi haszonvételek XII. Béla korában még nagy jövedelmet hoztak, de a XIV, század elejére már túlnyomórészt az egyházi és világi földesurak kezére jutottak, aztán a királyi város ok is részesültek belőlük, /Az utóbbiak hasznából viszont a király is./ 4jz eladományoz ásókkal egyidejűleg már elsősorban a jobbágyállapotúakon szedhették e vámpénzeket, mert a papság ós nemessé g, de privilégi umok alapján egyes váro sok polgárság a is, mentesítést nyert fizetésük alól, A XV-XVI, században mái- folyt a vámhelyek indokolatlan szaporitása /szárazvámok; telonia sicca/, hol királyi kiváltsággal, hol anélkül. A földesurak emelték a rajtuk szedett dijakat is, ami a paraszti árut er melés fellendülésével nem volt haszon nélküli. A vám elnevezés azután kiterjedt a földesúri haszonvételek másod ik Jobbá^ysáfi kori újabb formáira is, pl, a malomjövedelemre. A belső vámok Magyarországon a dualizmus korában tűntek el. Nem szokás a kisebb királyi haszonvételek közé sorolni, pedig azoknak nem a földesurak, de a rendi önkormányza tok között felosztódó utódai voltak az utak, utcák fenntartására a várni egy ék és váro sok által szedett kövezetvámok. Ezeknek a kapitalista korszakban is megvoltak továbbélő formái, azok a közúti vámok, amelyeket különösen költséges útszakaszokért, a használóknak kellett fizetni. Teljes mértékben királyi, illetve állami kezelésben maradtak mindvégig a külkereskedelmi határvámok; lásd: iiarmin ca dvá m. kettős vámrendsze r, védővá m, vámuni ó. VÁMHÁBORl ': lásd védővá m. VÁMUNI Ó /németül: Zollunion/: Két vagy több ország egységes vámterület kialakítására vonatkozó megállapodása