Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

V

- 977 r,TU dául — az ugarlegelő biztosította juhtenyésztésről, a gyapjúeladásból származó haszonról is nehezen akartak lemondani. A gazdasági-ipari környezeti feltételek mellett teliát társadalmi-politikaiak úgyszintén befolyásolták azt, hogy mekkora időbeli távolság ékelődik az új eszmék ós az elterjedt megvalósulás közé. /A hagyományos, földkózósséc

:től függő nyomásos gazdálkodás berögzöttségei amúgyis uralták a paraszti mentalitást./ Törvényszerűnek kell ilyenformán tekintenünk, hogy a XVT. századdal kezdődő holland paraszti vetésforgó-próbálkozások ott a szabadságharc győzelmét követően vezettek sikerre, majd az angol — "elkeritett" — nagybirtok tágabb lehetőségei között épültek szisztematikus rendszerré /először a XVIII. században a norfolki négyes forgóban/. Következett Francia-, majd Németország, mig a magyar nagybirto

kokon a XVHI-XIX, század fordulópontjától találjuk meg a váltógazdaság új növényeit szélesebb körben, valamint az intenzivebb trágyázást, az istállózó állattartást. Ezután lépett hasonló útra a középbirtok, s végül * parasztsá

g — és agyáltalán a magyar mezőgazdaság egésze — a XIX. század második felében hagyta el a nyomásos gazdálkodást. A váltógazdasálnak Európa, sőt egy-egy ország-országrész eltérő éghajlati- és talajadottságai folytán töbDféle vetésforgója kristályosodott ki, melyek már nem a hagyományos paraszti tapasztalat, hanem a modern agrártudomány eredményei voltak, VALUT

A: Törvényes fizetési eszköz/egy adott országban/, illetve a pénzrendszer alapjául szolgáló fém /aran

y vagy o— züst/, amelyhez a papirpén

z, a bankjeg

y értékviszonyát is törvényesen szabályozzák, /A köznapi szóhasználatban külföldi pénznemet ór.tenek alatta./ VÁM/OK

/: A feudális korszakban széles értelemben használt fogalom; kiterjedt a regál

éjövedelmek egy jelentős ré-